Kulturizálás

Hát az volt a héten bőven. Meg volt egy vizsga és egy kiselőadás is, az utóbbi Petivel közösen. A kiselőadás király lett, a vizsgát majd meglátjuk, de nem is ez a lényeg.
Úgy kezdődött a heti kultúra adag, hogy biológusokkal mentünk grillezni hétfőn. Egy magyar kutató, aki az egyetemen dolgozik, hívott meg. Vicces, mert már a fél egyetem össze akart minket ismertetni, hiszen milyen király már, hogy mindketten magyarok vagyunk, muszáj találkoznunk. Végül ez sikerült is, és nagyon jó fej a csaj. Most fog születni a második gyereke, így a PhD hallgatói meg a szakdolgozói szerveztek neki egy búcsú grillezést, amire engem is meghívott. Talán már írtam, hogy itt a grillezés igazi népszokás, ha épp nem esik az eső, mindenki előkapja a grillcuccot meg a rekesz sört és már megy is a party. Mi az egyik legnépszerűbb helyre, az Isar partjára mentünk, ami ilyenkor tömve van grillezőkkel. A pontos németekről annyit, hogy iszonyat égett a pofám, hogy majdnem fél órát késtem a találkozóról, de mire odaértem, csak a három magyar (a kutató csaj, a férje meg a kisfia) voltak ott, a többiek még jó tíz perc késéssel galoppoztak be. Viszont nagyon király volt az egész, degeszre ettük magunkat és szürcsöltük hozzá az Isarban hűtött sört, igazi bíccs és hálidéj hangulat.
Aztán hogy tényleg kicsit kulturálódjak is, Ági elhívott egy kiállítás megnyitójára, amit ő meg a csoporttársai szerveztek valami esztétika szakos tárgy keretein belül. A helyszín az egy üres ház volt a város közepén, ennek a földszintjén rendezték be két szakadt szobában a kiállítást. Ahol elég érdekes művek sorakoztak. Volt ott értelmezhetetlen szobor, két videó installáció, amiknek szintén semmi értelme nem volt, viszont mindenki élénken diskurált róluk. Meg voltak festmények is, az egyik talán egy levágott tehénfejet, a másik esetleg egy női nemi szervet ábrázolt, meg volt egy, amit még ennyire se lehetett felismerni. Állítólag ez a modern művészet. Nekem akkor már sokkal jobban bejött ehelyett az értelmezhetetlen izé helyett a Brandhorst múzeum, ott voltak tényleg király cuccok. Megjelent az egyik művész úr is, aki nagy szorgalommal fogyasztotta a pezsgőt, majd áttért a sörre, és mindenkivel nagyon kedves volt. Igazából az udvar lett a közösségi színtér, mert ide volt kirakva a kaja meg az alkohol, de az eső jó szokásához híven szakadt, az alkohol meg gyorsan elfogyott, így lassan mindenki átszivárgott az utcafronton lévő szórakozóhelyre vagy bárba vagy mibe. Mi pedig hazamentünk, kicsit értetlenül állva az egész jelenség, értsd a szakadt hely, az elvont arcok és a használhatatlan műalkotások előtt. Legalább most már ilyet is láttam.
Egyébként a helyről meg a benne előfordult emberekről ez a cikk jutot eszembe, jó olvasgatást. A bejegyzés címét pedig az alábbi számból vettem.