Ahogy már írtam, szombaton mentünk kirándulni, és már nagyon vártam. Most egy másik egyetemi banda, a Tutoria szervezte az utat, így jóval korábban volt a találkozó, meg komolyan kellett regisztrálni, szóval rendesen készültek rá. Szintén írtam már, hogy Garmisch-Partenkirchenben voltunk tulajdonképpen, ez a Partnach egy folyó, ami átfolyik a városon, és ennek a szurdokvölgyébe mentünk.
Előtte megnézegettük a várost, kicsit hosszabban is a kelleténél, mert nem ment elsőre vezetőinknek a térképolvasás, így láttunk mindenféle csicsás alpesi házakat, meg a nagy sísáncot is többször, többféle szögből. Végül elindultunk befelé az erdőbe, meg a folyó is meglett, ami már itt is csinált kisebb vízeséseket, ezeket rögtön elkezdtük fotózni, mire az egyik vezető csaj ránk szólt, hogy nem kell minden kis vackot lekapni, fogunk még olyan vízeséseket látni, hogy csak na. Akkor még nem tudtuk, miről beszél.
Aztán végre elérkeztünk a völgy bejáratához, közben láttunk Bierstube teraszán disznót flangálni (biztos ő is szereti a sört), meg eső után gőzölgő háztetőt is. A völgybe belépve aztán megértettük, mit mondott a csaj. Leírhatatlan. Egy nagyon szűk, nagyon mély völgy, amiben elképesztő sebességgel robog a kristálytiszta folyó, iszonyatos robajt produkálva. Hihetetlen az élmény, nem találok szavakat rá, így nem is írkálok róla többet, inkább nézzétek a képeket, meg ezt a videót.
Csodálatos volt az egész, külön emelte az élmény, hogy a víz folyamatosan csöpögött a nyakunkba a sziklákról, így tényleg minden érzékszervünk részt vett benne. Mondjuk jött szembe valami amerikai csoport, szegények eléggé unták, az igaz is, hogy ez nem egy Grand Canyon, de azért elég ütős. Persze lehet, hogy csak nem szeretnek nyáron, éppen melegben vizesek lenni. Egyetlen baja volt: túl rövid. Még egy ideig mentem volna benne, de vége lett, így felmásztunk a felette levő hegyre, ahol láttunk kecskéket meg kacsákat libákat meg nyilván Bierstubét. Sajnos a szép napsütésből eső lett, de pont ekkor indultuk lefelé a lanovkával, így nem áztunk el nagyon. A jó öreg szerkentyűn egyszerre 4-en utazhatnak egy irányba, így jó ideig eltartott, amíg leértünk, de legalább elállt az eső. Sajnos azonban így is haza kellett jönni. Vissza kell még oda menni, annyi sok szép hely van még a környéken, sőt esetleg télen is érdemes lenne egy jót síelni Garmischban.
A nagyszerű napot megkoronázandó, este elmentünk komolyzenei izére, ingyé. Hétvégén ugyanis csináltak egy Klassik am Odeonsplatz nevezetű rendezvényt, amikor az Odeonsplatzon, az egyik legszebb belvárosi téren, a firenzei loggia másolatába beültetnek egy szimfonikus zenekart, és a téren lehet őket nézni meg hallgatni. Legalább 25 euróért, de inkább drágábban. Mert az egész teret bekerítik, sőt paravánokat is kitesznek, nehogy a csúnya ingyenélők lássanak valamit, így csak ilyen homályos képet tudtam csinálni. Azt viszont nem tudják megakadályozni, hogy a szomszédos parkban, a Hofgartenben egy jó sör mellett hallgassuk a zenét, aznap Rahmanyinovot meg Prokofjevet, még rengeteg sok emberrel együtt. Nagyon tetszik, hogy ilyen rendezvények vannak, és ilyen sok embert érdekel, és kimennek, ráadásul sokan együtt, közösségi programként.
Nagyon szép nap volt tehát szombaton, de ez még nem volt elég, vasárnapra is hagytunk a mókából. Majd írok arról is.
Hallgassatok ti is Rahmanyinovot, itt, ezen a videón. A folytatása pedig itt van.
Előtte megnézegettük a várost, kicsit hosszabban is a kelleténél, mert nem ment elsőre vezetőinknek a térképolvasás, így láttunk mindenféle csicsás alpesi házakat, meg a nagy sísáncot is többször, többféle szögből. Végül elindultunk befelé az erdőbe, meg a folyó is meglett, ami már itt is csinált kisebb vízeséseket, ezeket rögtön elkezdtük fotózni, mire az egyik vezető csaj ránk szólt, hogy nem kell minden kis vackot lekapni, fogunk még olyan vízeséseket látni, hogy csak na. Akkor még nem tudtuk, miről beszél.
Aztán végre elérkeztünk a völgy bejáratához, közben láttunk Bierstube teraszán disznót flangálni (biztos ő is szereti a sört), meg eső után gőzölgő háztetőt is. A völgybe belépve aztán megértettük, mit mondott a csaj. Leírhatatlan. Egy nagyon szűk, nagyon mély völgy, amiben elképesztő sebességgel robog a kristálytiszta folyó, iszonyatos robajt produkálva. Hihetetlen az élmény, nem találok szavakat rá, így nem is írkálok róla többet, inkább nézzétek a képeket, meg ezt a videót.
Csodálatos volt az egész, külön emelte az élmény, hogy a víz folyamatosan csöpögött a nyakunkba a sziklákról, így tényleg minden érzékszervünk részt vett benne. Mondjuk jött szembe valami amerikai csoport, szegények eléggé unták, az igaz is, hogy ez nem egy Grand Canyon, de azért elég ütős. Persze lehet, hogy csak nem szeretnek nyáron, éppen melegben vizesek lenni. Egyetlen baja volt: túl rövid. Még egy ideig mentem volna benne, de vége lett, így felmásztunk a felette levő hegyre, ahol láttunk kecskéket meg kacsákat libákat meg nyilván Bierstubét. Sajnos a szép napsütésből eső lett, de pont ekkor indultuk lefelé a lanovkával, így nem áztunk el nagyon. A jó öreg szerkentyűn egyszerre 4-en utazhatnak egy irányba, így jó ideig eltartott, amíg leértünk, de legalább elállt az eső. Sajnos azonban így is haza kellett jönni. Vissza kell még oda menni, annyi sok szép hely van még a környéken, sőt esetleg télen is érdemes lenne egy jót síelni Garmischban.
A nagyszerű napot megkoronázandó, este elmentünk komolyzenei izére, ingyé. Hétvégén ugyanis csináltak egy Klassik am Odeonsplatz nevezetű rendezvényt, amikor az Odeonsplatzon, az egyik legszebb belvárosi téren, a firenzei loggia másolatába beültetnek egy szimfonikus zenekart, és a téren lehet őket nézni meg hallgatni. Legalább 25 euróért, de inkább drágábban. Mert az egész teret bekerítik, sőt paravánokat is kitesznek, nehogy a csúnya ingyenélők lássanak valamit, így csak ilyen homályos képet tudtam csinálni. Azt viszont nem tudják megakadályozni, hogy a szomszédos parkban, a Hofgartenben egy jó sör mellett hallgassuk a zenét, aznap Rahmanyinovot meg Prokofjevet, még rengeteg sok emberrel együtt. Nagyon tetszik, hogy ilyen rendezvények vannak, és ilyen sok embert érdekel, és kimennek, ráadásul sokan együtt, közösségi programként.
Nagyon szép nap volt tehát szombaton, de ez még nem volt elég, vasárnapra is hagytunk a mókából. Majd írok arról is.
Hallgassatok ti is Rahmanyinovot, itt, ezen a videón. A folytatása pedig itt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése