2009. szeptember 14., hétfő
Még több fotó
Már annyi képet csináltam, hogy a legújabbak már nem fértek el a szokásos helyre így ők itt vannak: http://picasaweb.google.hu/megfotok/ mostantól ide fogok feltölteni de a régebbiek természetesen nem vesztek, megvannak a szokásos helyen (lásd bal oldalt, oda kitettem az új linket is). Jó nézegetést!
2009. szeptember 8., kedd
Múzeum meg konzum
A kimerítő szombati nap után vasárnapra Ági azt javasolta, hogy pihenésképpen menjünk múzeumba. A nagy pihenésben rögtön két múzeumot is megnéztünk délután.
Az első a Glyptothek volt, amelyben ókori görög és római szobrok vannak egy halom. A müncheni görög mánia akkor kezdődött, amikor az egyik bajor király vagy herceg gyereke görög király lett, aztán lett ez a múzeum is. Belül mutattak régi fotókat, milyen szépen ki volt festve és mennyire sűrűn tele volt szobrokkal. Aztán jött a háború, festésnek és szobrok egy részének annyi. Azért maradt még szobor, olyasmi hatása van a dolognak, mint Rómában a Vatikáni Múzeum ókori szobortárának, rengeteg szobor ki van rakva, aztán örülj neki. Mi legjobban Szókratész fejének örültünk, hiszen már régről ismertük őt a történelem könyvek képei közül. Aztán voltak még római császárok, párról meg is állapítottuk, hogy szerepeltek a Gladiátorban (ők ketten vannak a képen, amit innen szedtem), ezzel is tovább csillogtatva kiváló műveltségünket.
Az ókor után nagy ugrással meg egy kis sétával a modernségre váltottunk át, délutánunkat ugyanis a Pinakothek der Modernében folytattuk. Ebben nevének megfelelően huszadik századi alkotások vannak, a legmodernebbek kivételével, mert azok az idén nyílt Brandhorstban láthatók. Maga az épület is modern és nagyon kellemes, nagy és világos terek vannak benne. A legérdekesebb rész a huszadik század dizájnját mutatja be. Van itt minden, 25 éves számítógépek, egész szekrénnyi rádió, nagyon menő lemezjátszó és rádió egybe, szalagos magnó, a legkülönfélébb bútorok és még autók meg motorok is. Elképesztően vicces volt látni, hogy pár ezek közül a cuccok közül ma ismét menő lenne, a többi meg csak úgy magában volt vicces. Vannak a múzeumban persze képek is, azokból azért már elég sok az értelmezhetetlen, de végülis nagyon jó kis délutánt töltöttünk a múzeumokban.
Miután így megcsapott minket a kultúra szele, másnap gyorsan el is kellett menni fogyasztani. A Marienplatz és Karlsplatz közti utcát (Kaufingerstrasse) jártuk be nagyjából, ez a fő bevásárlónegyed. Amin nagyon meglepődtem, iszonyatosan sok ember volt ott munkaidőben. Az egy dolog, hogy most itt nyári szünet van (és közben rohadt hideg), de a munkahelyeken elvileg nem szokott az lenni, itt mégis úgy tűnt, hogy az eladókon kívül senki nem dolgozik, hanem bőszen konzumál. Durva tömeg volt mindenhol, tényleg. Azért láttunk pár jó cuccot, Ági szerzett is dolgokat, én majd későbbre hagyom a beszerzést, mert most egy időre megvolt a vásárlás adagom.
Sajnos fotók nincsenek, majd a vasárnapi képeket is elkérem Ágitól, és azokat is jól feltöltöm a szokásos helyre, ide meg pakolok majd egy linket. Addig hallgassatok zenét a hihetetlenül szellemes nevű Flo Ridától. Nekem a refrénről rögtön ez a klip ugrott be (ide már nem merem betenni, annyira fájdalmas), kár, hogy Flo Rida bának nem jutott eszébe Kozso remeklését (1:58-nál a linkelt klipben) megismételni a "You spin my head right round, right round"-ra.
Az ókor után nagy ugrással meg egy kis sétával a modernségre váltottunk át, délutánunkat ugyanis a Pinakothek der Modernében folytattuk. Ebben nevének megfelelően huszadik századi alkotások vannak, a legmodernebbek kivételével, mert azok az idén nyílt Brandhorstban láthatók. Maga az épület is modern és nagyon kellemes, nagy és világos terek vannak benne. A legérdekesebb rész a huszadik század dizájnját mutatja be. Van itt minden, 25 éves számítógépek, egész szekrénnyi rádió, nagyon menő lemezjátszó és rádió egybe, szalagos magnó, a legkülönfélébb bútorok és még autók meg motorok is. Elképesztően vicces volt látni, hogy pár ezek közül a cuccok közül ma ismét menő lenne, a többi meg csak úgy magában volt vicces. Vannak a múzeumban persze képek is, azokból azért már elég sok az értelmezhetetlen, de végülis nagyon jó kis délutánt töltöttünk a múzeumokban.
Miután így megcsapott minket a kultúra szele, másnap gyorsan el is kellett menni fogyasztani. A Marienplatz és Karlsplatz közti utcát (Kaufingerstrasse) jártuk be nagyjából, ez a fő bevásárlónegyed. Amin nagyon meglepődtem, iszonyatosan sok ember volt ott munkaidőben. Az egy dolog, hogy most itt nyári szünet van (és közben rohadt hideg), de a munkahelyeken elvileg nem szokott az lenni, itt mégis úgy tűnt, hogy az eladókon kívül senki nem dolgozik, hanem bőszen konzumál. Durva tömeg volt mindenhol, tényleg. Azért láttunk pár jó cuccot, Ági szerzett is dolgokat, én majd későbbre hagyom a beszerzést, mert most egy időre megvolt a vásárlás adagom.
Sajnos fotók nincsenek, majd a vasárnapi képeket is elkérem Ágitól, és azokat is jól feltöltöm a szokásos helyre, ide meg pakolok majd egy linket. Addig hallgassatok zenét a hihetetlenül szellemes nevű Flo Ridától. Nekem a refrénről rögtön ez a klip ugrott be (ide már nem merem betenni, annyira fájdalmas), kár, hogy Flo Rida bának nem jutott eszébe Kozso remeklését (1:58-nál a linkelt klipben) megismételni a "You spin my head right round, right round"-ra.
2009. szeptember 7., hétfő
Bamberg, Nürnberg
Szombaton Ágival felkerekedtünk, hogy Bajorország északi részének két városát, Bamberget és Nürnberget megnézzük. Itt már nem is bajorok, hanem frankok laknak, nem is örülnek, ha valaki összekeveri a kettőt (igazából a bajorokat senki se szereti). Nekünk szerencsére nem kellett bajorokat frankoktól megkülönböztetni, de a táj tényleg egész más már, mint itt délen.
Jó messze is van, így korán kellett indulni. Nehezítette dolgunkat az is, hogy Nürnberg és Bamberg között épp újítják a vágányokat, így pótlóbusszal kellett Nürnbergtől továbbmenni. Meg kell hagyni, nagyon pöpecül megoldották a helyettesítést, a buszok szépen bevárják a vonatot, rengeteg áll készenlétben, hogy mindenkinek jusson ülőhely, és a vonat megállói szerint külön buszokra kell felszállni, így a busznak csak a végállomásához kell lejönni az autópályáról, ezzel is gyorsítva a dolgokat. Itthon visszanézve még jobban is jártunk a busszal, gyorsabban odaért, mint a vonat tette volna.
Bambergbe megérkezve az első megállapításunk az volt, hogy ezért minek kellett ennyit utazni. Az egész városba bevezető út és a pályaudvar környéke csupa sivár, egyhangú épület, semmi extra, ezért majdnem 3 órát utazni, jaj. Aztán elindultunk beljebb, egy ideig még ez járt a fejünkben, de szerencsére elég gyorsan beértünk az óvárosba, amiért már tényleg megérte ennyit utazni. Sajnos azért a nyár átka itt is meglátszott, amit lehetett, azt épp újították, így elég sok állványos épülettel, feltúrt térrel, utcával találkoztunk, egy idő után már nevetve mutogattuk egymásnak, hogy "nézd, ezt is épp felújítják!". Azért tényleg gyönyörű hely, nem véletlenül a világörökség része. Nekem nagyon tetszett a dóm meg a környéke és persze a kilátás onnan. A másik nagy attrakció a régi városháza, ami egy szigeten van, és minden oldalról nagyon menőn néz ki (a bejegyzés elején is a vároháza látható). Sajna a Szent Mihály kolostorba nem engedett be a morcos őr bácsi, de a kertje annak is szép, főleg érdekes a körülötte levő gyümölcsös, amit úgy tűnik már régóta nem művelnek, de a fák roskadoztak a mindenféle gyümiktől, és bárki bemehet oda, közparkként funkcionál. A domb alján levő kapuja pedig jól el van dugva, csak amikor kijöttünk rajta, láttuk, hogy ez előtt a kapu előtt nemrég elsétáltunk, csak akkor még nem tudtuk mi az.
Volt még egy érdekesség: az egyik téren nagy vásár volt (ahogy egyébként mostanában mindenhol, legalábbis Nürnbergben és Münchenben is van). Itt a közelgő választások (szeptember 27.) alkalmából megjelentek a pártok kampányolni. Ami nekem fura volt, hogy szépen egymás mellé felállították a sátrakat, osztották a lufikat meg szórólapokat, de nem bántották egymást, mindenki békében megvolt a másik mellett. Ugyanezt láttam ma itt, Münchenben is. Persze lehet, hogy ez otthon is így van, csak még nem láttam, mindenesetre tetszett, hogy nincs marakodás.
De várt még ránk Nürnberg is, így visszaindultunk a pályaudvarra a buszunkhoz. Útközben találkoztunk Petivel meg Vikivel, akik akkor érkeztek Bambergbe, és ők is fanyalogtak, hogy hogy néz ez ki, de mondtuk nekik, hogy várják csak ki a végét. Nürnbergbe elég későn érkeztünk, így bemenni csak a templomokba tudtunk, de azok szépek voltak. Az egyik templom kívülről az óvárosban szokásos, aranyos kis gótikus épületnek nézett ki, de belülről teljesen modern volt, ráadásul nagyon szépen összehangolták a régit és az újat. Határozottan tetszett. Szegény Nürnbergnek azért messze nincs olyan óvárosa, mint Bambergnek, Nürnberget majdnem teljesen szétlőtték a háborúban, míg Bamberg megúszta a ködnek köszönhetően (Jan blogjáról loptam az információt). Megrázó volt látni a képeket a templomokban, hogy hogy nézett ki a város a bombázás után. Sok épületet nem is tudtak helyreállítani, így elég sok a modern ház az óvárosban is. Azért szerencsére Albrecht Dürer szülőháza például megmaradt, de egy másik ház, amiben szintén lakott, már nem.
Egy dologra nagyon kíváncsi voltam Nürnbergből: Jan is írta, hogy a Dokumentationszentrumot érdemes megnézni. Ezt a Hitler által épített hatalmas kongresszusi központban rendezték be, de sajnos nem tudtunk már bemenni. Azért kívülről is elképesztő méretű, meg mellette a Zeppelinfeld is. Hátborzongató volt belegondolni, hogy 70-80 évvel ezelőtt 200 ezer ember előtt beszélt itt Hitler. Sajnos a képek nem lettek jók, mert a telefon a sötétben nem igazán ügyes, és mindkettőnk fényképezőgépe totál lemerült eddigre (jobb képek Jannál). Érdekes, hogy ahol Hitler beszédeket meg felvonulásokat tartott, most épp vurstli, vidámpark, sör volt minden mennyiségben, mert épp most és épp itt tartották a nürnbergi Volksfestet. Végülis, ez tényleg jó nagy placc.
Apróság: Nürnbergben is metróztunk, ha már érvényes rá a vonatjegy, csináltam képet is. Ezen a másik képen pedig érdemes megfigyelni a háttérben (kék alapon fehér U betű), hogy a metrómegállót a középkori torony aljába építették konkrétan. Ja, és van villamos is a városban, méghozzá itt is van 4-6-os, ami itt is sokáig ugyanarra megy. Poén.
Hullafáradtan ültünk fel az utolsó előtti vonatra hazafelé, 11kor már Münchenben is voltunk. Nagy élmény volt, következő tervünk a környékre Würzburg és Aschaffenburg, reméljük oda is eljutunk és legalább ennyire szép lesz.
Sajnos a lemerült gépem miatt nincs több kép, de majd Ágitól elkérem az övéit és jól belinkelem ide.
Jó messze is van, így korán kellett indulni. Nehezítette dolgunkat az is, hogy Nürnberg és Bamberg között épp újítják a vágányokat, így pótlóbusszal kellett Nürnbergtől továbbmenni. Meg kell hagyni, nagyon pöpecül megoldották a helyettesítést, a buszok szépen bevárják a vonatot, rengeteg áll készenlétben, hogy mindenkinek jusson ülőhely, és a vonat megállói szerint külön buszokra kell felszállni, így a busznak csak a végállomásához kell lejönni az autópályáról, ezzel is gyorsítva a dolgokat. Itthon visszanézve még jobban is jártunk a busszal, gyorsabban odaért, mint a vonat tette volna.
Bambergbe megérkezve az első megállapításunk az volt, hogy ezért minek kellett ennyit utazni. Az egész városba bevezető út és a pályaudvar környéke csupa sivár, egyhangú épület, semmi extra, ezért majdnem 3 órát utazni, jaj. Aztán elindultunk beljebb, egy ideig még ez járt a fejünkben, de szerencsére elég gyorsan beértünk az óvárosba, amiért már tényleg megérte ennyit utazni. Sajnos azért a nyár átka itt is meglátszott, amit lehetett, azt épp újították, így elég sok állványos épülettel, feltúrt térrel, utcával találkoztunk, egy idő után már nevetve mutogattuk egymásnak, hogy "nézd, ezt is épp felújítják!". Azért tényleg gyönyörű hely, nem véletlenül a világörökség része. Nekem nagyon tetszett a dóm meg a környéke és persze a kilátás onnan. A másik nagy attrakció a régi városháza, ami egy szigeten van, és minden oldalról nagyon menőn néz ki (a bejegyzés elején is a vároháza látható). Sajna a Szent Mihály kolostorba nem engedett be a morcos őr bácsi, de a kertje annak is szép, főleg érdekes a körülötte levő gyümölcsös, amit úgy tűnik már régóta nem művelnek, de a fák roskadoztak a mindenféle gyümiktől, és bárki bemehet oda, közparkként funkcionál. A domb alján levő kapuja pedig jól el van dugva, csak amikor kijöttünk rajta, láttuk, hogy ez előtt a kapu előtt nemrég elsétáltunk, csak akkor még nem tudtuk mi az.
Volt még egy érdekesség: az egyik téren nagy vásár volt (ahogy egyébként mostanában mindenhol, legalábbis Nürnbergben és Münchenben is van). Itt a közelgő választások (szeptember 27.) alkalmából megjelentek a pártok kampányolni. Ami nekem fura volt, hogy szépen egymás mellé felállították a sátrakat, osztották a lufikat meg szórólapokat, de nem bántották egymást, mindenki békében megvolt a másik mellett. Ugyanezt láttam ma itt, Münchenben is. Persze lehet, hogy ez otthon is így van, csak még nem láttam, mindenesetre tetszett, hogy nincs marakodás.
De várt még ránk Nürnberg is, így visszaindultunk a pályaudvarra a buszunkhoz. Útközben találkoztunk Petivel meg Vikivel, akik akkor érkeztek Bambergbe, és ők is fanyalogtak, hogy hogy néz ez ki, de mondtuk nekik, hogy várják csak ki a végét. Nürnbergbe elég későn érkeztünk, így bemenni csak a templomokba tudtunk, de azok szépek voltak. Az egyik templom kívülről az óvárosban szokásos, aranyos kis gótikus épületnek nézett ki, de belülről teljesen modern volt, ráadásul nagyon szépen összehangolták a régit és az újat. Határozottan tetszett. Szegény Nürnbergnek azért messze nincs olyan óvárosa, mint Bambergnek, Nürnberget majdnem teljesen szétlőtték a háborúban, míg Bamberg megúszta a ködnek köszönhetően (Jan blogjáról loptam az információt). Megrázó volt látni a képeket a templomokban, hogy hogy nézett ki a város a bombázás után. Sok épületet nem is tudtak helyreállítani, így elég sok a modern ház az óvárosban is. Azért szerencsére Albrecht Dürer szülőháza például megmaradt, de egy másik ház, amiben szintén lakott, már nem.
Egy dologra nagyon kíváncsi voltam Nürnbergből: Jan is írta, hogy a Dokumentationszentrumot érdemes megnézni. Ezt a Hitler által épített hatalmas kongresszusi központban rendezték be, de sajnos nem tudtunk már bemenni. Azért kívülről is elképesztő méretű, meg mellette a Zeppelinfeld is. Hátborzongató volt belegondolni, hogy 70-80 évvel ezelőtt 200 ezer ember előtt beszélt itt Hitler. Sajnos a képek nem lettek jók, mert a telefon a sötétben nem igazán ügyes, és mindkettőnk fényképezőgépe totál lemerült eddigre (jobb képek Jannál). Érdekes, hogy ahol Hitler beszédeket meg felvonulásokat tartott, most épp vurstli, vidámpark, sör volt minden mennyiségben, mert épp most és épp itt tartották a nürnbergi Volksfestet. Végülis, ez tényleg jó nagy placc.
Apróság: Nürnbergben is metróztunk, ha már érvényes rá a vonatjegy, csináltam képet is. Ezen a másik képen pedig érdemes megfigyelni a háttérben (kék alapon fehér U betű), hogy a metrómegállót a középkori torony aljába építették konkrétan. Ja, és van villamos is a városban, méghozzá itt is van 4-6-os, ami itt is sokáig ugyanarra megy. Poén.
Hullafáradtan ültünk fel az utolsó előtti vonatra hazafelé, 11kor már Münchenben is voltunk. Nagy élmény volt, következő tervünk a környékre Würzburg és Aschaffenburg, reméljük oda is eljutunk és legalább ennyire szép lesz.
Sajnos a lemerült gépem miatt nincs több kép, de majd Ágitól elkérem az övéit és jól belinkelem ide.
2009. szeptember 1., kedd
Meggyógyult a biciklim
Miért, mi baja volt? Hát, az úgy volt, hogy tegnap egyetemről haza megálltam a bicikliboltnál kereket pumpálni. Sikeresen felfújtam a bringa kerekét, majd két sarok múlva az első fék szétesett. Mivel hátsó fékem már eddig se volt, gyalogolhattam vissza a bolthoz, ahol azt mondták, csak ma tudják megcsinálni. Így haza is gyalogolhattam a biciklivel, ma meg metróval kellett egyetemre mennem. De délután visszavittem a bringát, és estére meg is csinálták. A vicc az, hogy majdnem dupla annyiba került a javítás, mint amennyiért a biciklit vettem, de hát szükség van rá. Egyébként a hely, ahol meggyógyították, stílszerűen Doctor Bike névre hallgat.
Azért volt még itthoni kúra is, a hátsó sárhányóból kiesett egy csavar, egy másik meg meglazult. Természetesen olyan helyre kellett visszatenni a csavart, amihez alig lehet hozzáférni, szenvedtem is rendesen, de végül csak sikerült. Így én is egy picit bringa doki lettem.
A kipróbálás az csak holnap lesz, de bízom benne, hogy erre az egy hónapra már nem lesz több baja. Ezt a zenét meg tegnap találtam, nem sűrűn hallgatok koreai zenét, gondolom ti még kevesebbet, de ez egész használhatóra sikerült.
Azért volt még itthoni kúra is, a hátsó sárhányóból kiesett egy csavar, egy másik meg meglazult. Természetesen olyan helyre kellett visszatenni a csavart, amihez alig lehet hozzáférni, szenvedtem is rendesen, de végül csak sikerült. Így én is egy picit bringa doki lettem.
A kipróbálás az csak holnap lesz, de bízom benne, hogy erre az egy hónapra már nem lesz több baja. Ezt a zenét meg tegnap találtam, nem sűrűn hallgatok koreai zenét, gondolom ti még kevesebbet, de ez egész használhatóra sikerült.
2009. augusztus 30., vasárnap
Ismét Münchenben
Megint itten vagyok. És nagyon király itt az idő, sőt állítólag így is fog maradni egy ideig. És kaptam német adószámot vagy mit, küldték levélben, és azt írják, hogy ez lebenslang érvényes, na ez a menő. Mondjuk azt nem tudom, belevették-e, hogy én visszaköltözöm Magyarországra. De az is lehet, hogy ez nem számít.
Holnap elvileg már mennék egyetemre, de szegény Nick beteg, úgyhogy lehet, csak telefonos egyeztetés lesz. Akkor meg egész nap soppingolni fogok, feltöltöm a kajaraktárat, meg kéne tanulni is valamennyit. És van 6 üveg Paulanerem, azt is el kéne fogyasztani, de nem egyedül. Koliban már hiányoltak, szomszéd német srác mondta, hogy tök üres a koli, azt mondjuk nem tudom, mennyivel jobb, hogy én most itt vagyok, de kap majd egy sört, attól biztos jobb lesz itt az élet.
Zenének pedig most semmi 90-es évek, hanem kőkeményen idei termés, a szombaton Pomival látott G-Force - Rágcsávók című műremek egyik betétdala. Egész jó zenék vannak abban a filmben, meg a Másnaposokból is játszik benne egy színész, méghozzá az Alant alakító, itt azért eléggé más szerepet kell játszania.
Holnap elvileg már mennék egyetemre, de szegény Nick beteg, úgyhogy lehet, csak telefonos egyeztetés lesz. Akkor meg egész nap soppingolni fogok, feltöltöm a kajaraktárat, meg kéne tanulni is valamennyit. És van 6 üveg Paulanerem, azt is el kéne fogyasztani, de nem egyedül. Koliban már hiányoltak, szomszéd német srác mondta, hogy tök üres a koli, azt mondjuk nem tudom, mennyivel jobb, hogy én most itt vagyok, de kap majd egy sört, attól biztos jobb lesz itt az élet.
Zenének pedig most semmi 90-es évek, hanem kőkeményen idei termés, a szombaton Pomival látott G-Force - Rágcsávók című műremek egyik betétdala. Egész jó zenék vannak abban a filmben, meg a Másnaposokból is játszik benne egy színész, méghozzá az Alant alakító, itt azért eléggé más szerepet kell játszania.
2009. augusztus 23., vasárnap
Annának
Amint látod, él még az ünnepi ajánlat, így ezzel a számmal még egyszer boldog névnapot kívánok! És köszönöm én is a névnapi köszöntést.
2009. augusztus 4., kedd
Nyar
Vegre nyar van (ekezet meg nincs mert az egyetemrol irok). Ez mondjuk most anniyban merul ki, hogy megvolt az utolso vizsgam, amit nem akarok elkiabalni, de szerintem nem lett rossz. A bacsi, aki javitja, megigerte, hogy majd ir egy e-mailt, hogy atmentem-e, de allitolag tobbet nem irhat, mert azt nem szabad. Aztan ennyiben vege is a nyarnak, mert a szokasos mocskos ido telepedett a helyre. Talalkoztam Nickkel a buszon, o azt mondta, mar meg se lepodik, hogy augusztusban marciusi vagy oktober-novemberi ido van itt. Engem viszont ez most mar csak par oraig erint mert este mar otthon rontom a levegot, holnap hajnalban meg irany a cserotabor, juhej.
Egyebkent ket magyar csaj mar haza is ment vegleg, csutortokon volt nagy bucsugrillezes. A kolibol is kikoltozott a svajci srac, o is vegleg hazament, szoval szep lassan fogyunk.
Most egy ideig nem fogok irni, de azt hiszem ugyis a legtobbetekkel valamilyen taborban talalkozom majd, talan nem lesz akkora nagy veszteseg.
Bucsunak valami kiraly zenet akartam betenni, mostanaban Pomival elegge rakattantunk a 90-es evek gonygszemeire, aminek a hatasai mar itt a blogon is fellelhetok. Ennek fenyeben ezt teszem be, szerintem mindenki ismeri, de fejbol senki nem tudna megmondani (en se), ki is az eloado. Jo szorakozast!
Egyebkent ket magyar csaj mar haza is ment vegleg, csutortokon volt nagy bucsugrillezes. A kolibol is kikoltozott a svajci srac, o is vegleg hazament, szoval szep lassan fogyunk.
Most egy ideig nem fogok irni, de azt hiszem ugyis a legtobbetekkel valamilyen taborban talalkozom majd, talan nem lesz akkora nagy veszteseg.
Bucsunak valami kiraly zenet akartam betenni, mostanaban Pomival elegge rakattantunk a 90-es evek gonygszemeire, aminek a hatasai mar itt a blogon is fellelhetok. Ennek fenyeben ezt teszem be, szerintem mindenki ismeri, de fejbol senki nem tudna megmondani (en se), ki is az eloado. Jo szorakozast!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
