Eichstätt

Na, ez az Eichstätt aztán már tényleg kisváros. Valami 14 ezren laknak benne, az már igazán miniméretű.
Ja, hogy hogy kerültem ide? Peti barátnője, Viki, aki Eichstättben nyomja az Erasmust, még a partnachklammi kiránduláson mondta, hogy csinálnak egy magyar estet az ottani magyar arcokkal, és menjünk mi is. Így múlt pénteken felkerekedtünk hárman müncheni arcok, Ági, Peti meg én, és elvonatoztunk Eichstättbe. Pont aznap jött meg Pomi is az édesanyjával, kicsit megmutogattam nekik Münchent, aztán mondtam, jöhetnek ők is, de végül maradtak.
Gyönyörű helyen van ez a város, körülötte mindenhol erdő meg hegyek. Viszont tényleg pici, a vasútállomástól kb. 5 perc séta a város közepe, majd még ugyanennyi a másik vége, és kb. ennyi is volt a város. Viszont tökjó, középkori meg barokk az egész, olyan pici, hogy szétlőni se volt értelme a háborúban, így minden megmaradt. Az egyetem, ami egyébként katolikus és Ingolstadttal közös (Ingolstadtban gyártják egyébként az Audit), konkrétan egy kastélyban van, és egy kedves kis park közepén álldogál. A képen pedig annak a püspöknek a szobra látható, aki a várost alapította.
A városnézés és Peti telefonjának visszaszerzése után jött a lényeg, a magyar buli. Volt ott mindenféle népség, nyilván egy halom magyar, de voltak németek, grúzok, szlovák, lengyel, olasz, amerikai meg mittudomén, még milyen gyerekek. Vikiék csináltak gulyáslevest, lecsót meg máglyarakást, ez volt a magyar menü, plusz Viki édesapjának bora és pálinkája. A pálinkát rögtön megszállták a grúz kispapok (ketten), és betolták az egész üveget. Mi közben lelkesen falatoztunk a gulyásból, meg a máglyarakásból, mindkettő nagyon király volt, a lecsóról nem tudok nyilatkozni, mert az már nem jutott nekem. Amikor a hangulat már megfelelő volt a pálinkától, bortól meg a lengyel csaj vodkájától, beosztottak minket csapatokba, és fergeteges Magyarország-ismereti vetélkedő kezdődött, amiben mi persze csak nézők lehettünk. Sajnos a végéről el kellett jönnünk, mert el kellett érni az utolsó vonatot haza. Ezt szakadó esőben és rohadt hidegben tettük meg, a német idő ismét megmutatta igazi arcát. A kedvünket viszont aznap estére már nem ronthatta el semmi, köszönjük szépen a szervezést és a meghívást!