Szombaton Ágival felkerekedtünk, hogy Bajorország északi részének két városát, Bamberget és Nürnberget megnézzük. Itt már nem is bajorok, hanem frankok laknak, nem is örülnek, ha valaki összekeveri a kettőt (igazából a bajorokat senki se szereti). Nekünk szerencsére nem kellett bajorokat frankoktól megkülönböztetni, de a táj tényleg egész más már, mint itt délen.
Jó messze is van, így korán kellett indulni. Nehezítette dolgunkat az is, hogy Nürnberg és Bamberg között épp újítják a vágányokat, így pótlóbusszal kellett Nürnbergtől továbbmenni. Meg kell hagyni, nagyon pöpecül megoldották a helyettesítést, a buszok szépen bevárják a vonatot, rengeteg áll készenlétben, hogy mindenkinek jusson ülőhely, és a vonat megállói szerint külön buszokra kell felszállni, így a busznak csak a végállomásához kell lejönni az autópályáról, ezzel is gyorsítva a dolgokat. Itthon visszanézve még jobban is jártunk a busszal, gyorsabban odaért, mint a vonat tette volna.
Bambergbe megérkezve az első megállapításunk az volt, hogy ezért minek kellett ennyit utazni. Az egész városba bevezető út és a pályaudvar környéke csupa sivár, egyhangú épület, semmi extra, ezért majdnem 3 órát utazni, jaj. Aztán elindultunk beljebb, egy ideig még ez járt a fejünkben, de szerencsére elég gyorsan beértünk az óvárosba, amiért már tényleg megérte ennyit utazni. Sajnos azért a nyár átka itt is meglátszott, amit lehetett, azt épp újították, így elég sok állványos épülettel, feltúrt térrel, utcával találkoztunk, egy idő után már nevetve mutogattuk egymásnak, hogy "nézd, ezt is épp felújítják!". Azért tényleg gyönyörű hely, nem véletlenül a világörökség része. Nekem nagyon tetszett a dóm meg a környéke és persze a kilátás onnan. A másik nagy attrakció a régi városháza, ami egy szigeten van, és minden oldalról nagyon menőn néz ki (a bejegyzés elején is a vároháza látható). Sajna a Szent Mihály kolostorba nem engedett be a morcos őr bácsi, de a kertje annak is szép, főleg érdekes a körülötte levő gyümölcsös, amit úgy tűnik már régóta nem művelnek, de a fák roskadoztak a mindenféle gyümiktől, és bárki bemehet oda, közparkként funkcionál. A domb alján levő kapuja pedig jól el van dugva, csak amikor kijöttünk rajta, láttuk, hogy ez előtt a kapu előtt nemrég elsétáltunk, csak akkor még nem tudtuk mi az.
Volt még egy érdekesség: az egyik téren nagy vásár volt (ahogy egyébként mostanában mindenhol, legalábbis Nürnbergben és Münchenben is van). Itt a közelgő választások (szeptember 27.) alkalmából megjelentek a pártok kampányolni. Ami nekem fura volt, hogy szépen egymás mellé felállították a sátrakat, osztották a lufikat meg szórólapokat, de nem bántották egymást, mindenki békében megvolt a másik mellett. Ugyanezt láttam ma itt, Münchenben is. Persze lehet, hogy ez otthon is így van, csak még nem láttam, mindenesetre tetszett, hogy nincs marakodás.
De várt még ránk Nürnberg is, így visszaindultunk a pályaudvarra a buszunkhoz. Útközben találkoztunk Petivel meg Vikivel, akik akkor érkeztek Bambergbe, és ők is fanyalogtak, hogy hogy néz ez ki, de mondtuk nekik, hogy várják csak ki a végét. Nürnbergbe elég későn érkeztünk, így bemenni csak a templomokba tudtunk, de azok szépek voltak. Az egyik templom kívülről az óvárosban szokásos, aranyos kis gótikus épületnek nézett ki, de belülről teljesen modern volt, ráadásul nagyon szépen összehangolták a régit és az újat. Határozottan tetszett. Szegény Nürnbergnek azért messze nincs olyan óvárosa, mint Bambergnek, Nürnberget majdnem teljesen szétlőtték a háborúban, míg Bamberg megúszta a ködnek köszönhetően (Jan blogjáról loptam az információt). Megrázó volt látni a képeket a templomokban, hogy hogy nézett ki a város a bombázás után. Sok épületet nem is tudtak helyreállítani, így elég sok a modern ház az óvárosban is. Azért szerencsére Albrecht Dürer szülőháza például megmaradt, de egy másik ház, amiben szintén lakott, már nem.
Egy dologra nagyon kíváncsi voltam Nürnbergből: Jan is írta, hogy a Dokumentationszentrumot érdemes megnézni. Ezt a Hitler által épített hatalmas kongresszusi központban rendezték be, de sajnos nem tudtunk már bemenni. Azért kívülről is elképesztő méretű, meg mellette a Zeppelinfeld is. Hátborzongató volt belegondolni, hogy 70-80 évvel ezelőtt 200 ezer ember előtt beszélt itt Hitler. Sajnos a képek nem lettek jók, mert a telefon a sötétben nem igazán ügyes, és mindkettőnk fényképezőgépe totál lemerült eddigre (jobb képek Jannál). Érdekes, hogy ahol Hitler beszédeket meg felvonulásokat tartott, most épp vurstli, vidámpark, sör volt minden mennyiségben, mert épp most és épp itt tartották a nürnbergi Volksfestet. Végülis, ez tényleg jó nagy placc.
Apróság: Nürnbergben is metróztunk, ha már érvényes rá a vonatjegy, csináltam képet is. Ezen a másik képen pedig érdemes megfigyelni a háttérben (kék alapon fehér U betű), hogy a metrómegállót a középkori torony aljába építették konkrétan. Ja, és van villamos is a városban, méghozzá itt is van 4-6-os, ami itt is sokáig ugyanarra megy. Poén.
Hullafáradtan ültünk fel az utolsó előtti vonatra hazafelé, 11kor már Münchenben is voltunk. Nagy élmény volt, következő tervünk a környékre Würzburg és Aschaffenburg, reméljük oda is eljutunk és legalább ennyire szép lesz.
Sajnos a lemerült gépem miatt nincs több kép, de majd Ágitól elkérem az övéit és jól belinkelem ide.
Jó messze is van, így korán kellett indulni. Nehezítette dolgunkat az is, hogy Nürnberg és Bamberg között épp újítják a vágányokat, így pótlóbusszal kellett Nürnbergtől továbbmenni. Meg kell hagyni, nagyon pöpecül megoldották a helyettesítést, a buszok szépen bevárják a vonatot, rengeteg áll készenlétben, hogy mindenkinek jusson ülőhely, és a vonat megállói szerint külön buszokra kell felszállni, így a busznak csak a végállomásához kell lejönni az autópályáról, ezzel is gyorsítva a dolgokat. Itthon visszanézve még jobban is jártunk a busszal, gyorsabban odaért, mint a vonat tette volna.
Bambergbe megérkezve az első megállapításunk az volt, hogy ezért minek kellett ennyit utazni. Az egész városba bevezető út és a pályaudvar környéke csupa sivár, egyhangú épület, semmi extra, ezért majdnem 3 órát utazni, jaj. Aztán elindultunk beljebb, egy ideig még ez járt a fejünkben, de szerencsére elég gyorsan beértünk az óvárosba, amiért már tényleg megérte ennyit utazni. Sajnos azért a nyár átka itt is meglátszott, amit lehetett, azt épp újították, így elég sok állványos épülettel, feltúrt térrel, utcával találkoztunk, egy idő után már nevetve mutogattuk egymásnak, hogy "nézd, ezt is épp felújítják!". Azért tényleg gyönyörű hely, nem véletlenül a világörökség része. Nekem nagyon tetszett a dóm meg a környéke és persze a kilátás onnan. A másik nagy attrakció a régi városháza, ami egy szigeten van, és minden oldalról nagyon menőn néz ki (a bejegyzés elején is a vároháza látható). Sajna a Szent Mihály kolostorba nem engedett be a morcos őr bácsi, de a kertje annak is szép, főleg érdekes a körülötte levő gyümölcsös, amit úgy tűnik már régóta nem művelnek, de a fák roskadoztak a mindenféle gyümiktől, és bárki bemehet oda, közparkként funkcionál. A domb alján levő kapuja pedig jól el van dugva, csak amikor kijöttünk rajta, láttuk, hogy ez előtt a kapu előtt nemrég elsétáltunk, csak akkor még nem tudtuk mi az.
Volt még egy érdekesség: az egyik téren nagy vásár volt (ahogy egyébként mostanában mindenhol, legalábbis Nürnbergben és Münchenben is van). Itt a közelgő választások (szeptember 27.) alkalmából megjelentek a pártok kampányolni. Ami nekem fura volt, hogy szépen egymás mellé felállították a sátrakat, osztották a lufikat meg szórólapokat, de nem bántották egymást, mindenki békében megvolt a másik mellett. Ugyanezt láttam ma itt, Münchenben is. Persze lehet, hogy ez otthon is így van, csak még nem láttam, mindenesetre tetszett, hogy nincs marakodás.
De várt még ránk Nürnberg is, így visszaindultunk a pályaudvarra a buszunkhoz. Útközben találkoztunk Petivel meg Vikivel, akik akkor érkeztek Bambergbe, és ők is fanyalogtak, hogy hogy néz ez ki, de mondtuk nekik, hogy várják csak ki a végét. Nürnbergbe elég későn érkeztünk, így bemenni csak a templomokba tudtunk, de azok szépek voltak. Az egyik templom kívülről az óvárosban szokásos, aranyos kis gótikus épületnek nézett ki, de belülről teljesen modern volt, ráadásul nagyon szépen összehangolták a régit és az újat. Határozottan tetszett. Szegény Nürnbergnek azért messze nincs olyan óvárosa, mint Bambergnek, Nürnberget majdnem teljesen szétlőtték a háborúban, míg Bamberg megúszta a ködnek köszönhetően (Jan blogjáról loptam az információt). Megrázó volt látni a képeket a templomokban, hogy hogy nézett ki a város a bombázás után. Sok épületet nem is tudtak helyreállítani, így elég sok a modern ház az óvárosban is. Azért szerencsére Albrecht Dürer szülőháza például megmaradt, de egy másik ház, amiben szintén lakott, már nem.
Egy dologra nagyon kíváncsi voltam Nürnbergből: Jan is írta, hogy a Dokumentationszentrumot érdemes megnézni. Ezt a Hitler által épített hatalmas kongresszusi központban rendezték be, de sajnos nem tudtunk már bemenni. Azért kívülről is elképesztő méretű, meg mellette a Zeppelinfeld is. Hátborzongató volt belegondolni, hogy 70-80 évvel ezelőtt 200 ezer ember előtt beszélt itt Hitler. Sajnos a képek nem lettek jók, mert a telefon a sötétben nem igazán ügyes, és mindkettőnk fényképezőgépe totál lemerült eddigre (jobb képek Jannál). Érdekes, hogy ahol Hitler beszédeket meg felvonulásokat tartott, most épp vurstli, vidámpark, sör volt minden mennyiségben, mert épp most és épp itt tartották a nürnbergi Volksfestet. Végülis, ez tényleg jó nagy placc.
Apróság: Nürnbergben is metróztunk, ha már érvényes rá a vonatjegy, csináltam képet is. Ezen a másik képen pedig érdemes megfigyelni a háttérben (kék alapon fehér U betű), hogy a metrómegállót a középkori torony aljába építették konkrétan. Ja, és van villamos is a városban, méghozzá itt is van 4-6-os, ami itt is sokáig ugyanarra megy. Poén.
Hullafáradtan ültünk fel az utolsó előtti vonatra hazafelé, 11kor már Münchenben is voltunk. Nagy élmény volt, következő tervünk a környékre Würzburg és Aschaffenburg, reméljük oda is eljutunk és legalább ennyire szép lesz.
Sajnos a lemerült gépem miatt nincs több kép, de majd Ágitól elkérem az övéit és jól belinkelem ide.
Jaj, és én csak most látom... Hát egészen meg vagyok hatva, hogy egykori kedves lakhelyemet is útbaejtettétek.:) S örülök, hogy nem bántátok meg!
VálaszTörlés