Jó hosszú itt a pünkösd, még kedden se kellett iskolába menni, ezért pár lány kitalálta, hogy menjünk bringázni Freisingba. Ez Münchentől északra, kb 30 km-re van, egy kisváros, ahol a világ legrégebbi sörfőzdéje is van. Az én bringámat nem kell már nektek bemutatni, írtam róla itt és itt is, egy ilyen bringával pedig nem mertem vállalni a hosszabb túrát, féltem, hogy szétesik, így maradt volna az itthon búslakodás, de Ági (ő pedig baromira München túlfelén lakik, így 100 km lett volna neki a túra) kitalálta, hogy menjünk oda S-Bahnnal (itteni HÉV), és majd ott találkozunk a lányokkal.
Így hát reggel felültünk az S-Bahnra, de mivel így jóval gyorsabban ki lehet jutni, útközben leszálltunk Oberschleißheimban, megnézni a kastélyt meg a parkját. A többiek voltak már ott, itt olvashatók kalandjaik, de mi is meg szerettük volna nézni. Úgy látszik, nagyon korán értünk oda (reggel fél 10-10 körül), senki nem volt a kastély környékén, a parkban is néhány kertész meg két hattyú árválkodott. Azért a napsütésben csináltam jópár képet, közben a szökőkutak is beindultak, és bejártuk az egész parkot. Persze nem olyan nagy meg pompás, mint Nymphenburg, de azért hangulatos volt, találkoztunk mókussal is egész közelről, de a fotózáshoz természetesen nem volt már türelme.
A kitérő után immár Freisingban (még egy kis S-Bahnozás után) folytattuk a kirándulást. Kedves városka, két nagyobb meg még néhány domb van benne (végre megint domborzat), az egyik nagy dombon a dóm, a másikon pedig a már említett sörfőzde magasodik. Bejártuk az utcákat keresztbe-kasul (ismét sokat fotóztam), majd a dómhoz is felmásztunk. Freising püspöki székhely (volt, most Münchennel közös püspökség, sőt érsekség) már a középkor eleje óta, a dombra épült a dóm és a püspöki palota. Nagyon érdekes, ahogyan a dómot összekötötték az elé épített templommal, majd ezt a palotával, így a három épületet összeköti egy átjáró. Sajnos az egész nem fért bele egy képbe, külön képekről lehet ezt csak összeszedegetni, remélem, így is érthető. Maga a dóm gótikus, de sajnos a barokk korban átépítették, szépnek szép, de azért picit elszomorodtam.
Épp dóm mellől szemléltük a kilátást, többek közt a szemközti dombon a sörfőzdét, amikor a lányok felhívtak, hogy megérkeztek (az ő történetüket itt olvashatjátok), épp a sörfőzdénél vannak a szembe dombon. Rövidesen találkoztunk is velük, ismét felmásztunk a dómhoz, és most olyan szerencsénk volt, hogy be is mehettünk fotózni (elős alkalommal zárva volt még). Itt megtaláltuk a több mint ezer éves altemplomot, hihetetlen hangulatos, csak nehéz volt fotózni a fény hiánya miatt. A dóm után folytattuk a barangolást a városban, a lányok beszabadultak valami boltba is, ahol akciósak voltak a ruhák, de, ahogy mondták, "megkegyelmeztek" nekem, és nem sok időt töltöttünk ott.
Ezután Ágival meg akartuk keresni az Isart (ez folyik Münchenben is), a többiek pedig egy kis pihenő után indultak haza. Természetesen az Isar nem lett meg, viszont találtunk még templomot (a változatosság kedvéért felújítják, itt mindent most újítanak), nyakunkba szakadt az eső, kajáltunk jégkrémet, és felmásztunk a sörfőzdéhez is.
A sörfőzde bencés kolostor volt a 800-as évek eleje óta, a sörfőzésről először 1040-ben van említés, ez alapján a dátum alapján nevezik a világ legrégebbi sörfőzdéjének. A kolostort az 1800-as években bezárták, de a sörfőzde a mai napig megmaradt. Az épületegyüttesben van még a TUM (a müncheni műegyetem) élelmiszertudományi kara, meg az LMU (az egyetem ahova most én is járok) néhány tanszéke is. Erről a dombról is szép a kilátás, a távolban München is látszik, de innen kiválóan látni a repülőteret is, ami egészen közel van. Így aztán hosszú időt kellett itt tölteni a fel- és leszálló repülők tanulmányozásával.
Láttunk még a városban egy érdekesnek tűnő tornyot is, ami jó meszze volt gyalog, odaérve pedig kiderült, hogy víztorony, és el van kerítve. Szerencsére volt busz, ami az S-Bahnhoz vigyen, ami akár haza is vihetett volna...
De Ági rábeszélt, hogy menjünk ki a reptérre, ha már közel van és van S-Bahn jegyünk. Ha repülőről van szó, mindenben benne vagyok, így München helyett a repülőtér felé vettük az irányt. Ez viszont akkora élmény volt, hogy külön bejegyzést fog kapni.
Most ezt a zenét teszem be, pusztán azért, mert szeretem, remélem nektek is tetszeni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése