2009. május 23., szombat

Partitájm

Valahogy úgy alakult a hét eleje, hogy többször is partitájm volt, azaz különböző bulikba hívtak meg.
Hétfőn tanulok vadul, másnap házi beadás, amikor bekopog indonéz haver, hogy van-e kedvem vele meg pár haverjával a konyhában kicsit kajálni, nótázni, ilyesmi. Hát mondom, be kell fejezni a nyavalyás házit, de utána mindenképp. Mire kiértem, ők már túl voltak a vacsorán, de hagytak nekem egy kis lasagnét, majd előkerült a sör meg a bor, meg persze olasz srác gitárja. Ja igen, elég nemzetközi buli (vagy inkább csak olyan bulika, ha van ilyen magyar szó, vagy hogy másképp lehet a buli szót kicsinyítő képzővel ellátni? Segítsetek!) volt ez: van ugye inodnéz srác, aki félig azért német is, neki olasz a barátnője, akinek itt volt egy olasz haverja (a gitáros), akinek német a barátnője. A bonyolult családi kapcsolatokon túl ott volt még egy német, egy svájci, meg egy magyar srác (gyk. én) is. Olaszok egy pillanat alatt fergeteges hangulatot varázsoltak, srác nyűtte a gitárt keményen, teli torokból üvöltötték a dalokat, amikhez valaki ütötte az asztalt dob híján, és mindenki nagyon jól érezte magát, csak nem tudtunk énekelni, mert nem nagyon ismerjük (legalábbis én nem) az olasz slágereket. Öreg hiba. A hangulat érzékeltetésére itt van egy rövid kis videó, persze remek érzékkel nem a legpörgősebb dalt vettem fel, de azért jó szórakozást.

Másik partitájm szerdán volt, aznap kezdődött a nagy ifjúsági fesztivál a Studentenstadtban, a StuStaCulum. Ennek majd vasárnap lesz vége, minden este van koncert, színházi előadás, rengeteg sör és rengeteg ember. Meg 4 eurós belépő, amit én lelógtam. Szerda este helyi menő ska zenekar, a beNUTS játszott, mondták menjek, milyen jó lesz, az UEFA-kupa döntő nem izgalmas (tényleg nem volt az). Ska koncerten egyszer voltam, Open Stage koncert előzenekara volt a Malacka és a tahó nevű banda. Egész jót lehetett idétlenkedni meg ugrabugrálni a zenéjükre, gondoltam most is hasonló lesz. Hát, annyira nem volt az, egy-két számra azért lehetett tényleg ugrálni, de senki nem értette, mit keresnek ugrálós ska koncerten lassú számok. Videót azért itt is csináltam, íme:

Viszont jó multikulti volt az egész, minden népség együtt ugrált, az énekes gyerek meg minden nyelven énekelt, kivéve magyarul (bezzeg Malackáék...). Mondjuk azt nem hiszem el, hogy amikor benyögte, hogy most japánul fog énekelni, akkor tényleg japánul is makogott utána. Végül nem mentem rögtön haza, mert inkább megittunk egy sört, meg találkoztam hétfőn megismert német gyerekkel, meg pár új arccal is.
Kis partibeszámolómat olvashattátok, lesz majd még ilyen, ha lesz miről, addig is hallgassátok Malackáékat:)

Update: Csütörtökön pedig Anti, Dani, Jan és Matyi a Gellért-hegy közepéről hívott fel skype-on. Ők is söröztek, én is itt a szobában, láttuk is egymást kamerán, sőt, megmutatták nekem a szép kilátást a hegyről, nehogy elfelejtsem milyen a Vár. Szóval, party never ends. Köszönöm az élményt a fiúknak, és Jannak, hogy nem hagyta, hogy ezt az élményt megtartsam magamnak.

2 megjegyzés:

  1. na és a csütörtöki kanbuli??:) mekkora volt, hogy a gellérthegy közepéről kapcsolódtunk a müncheni szobádba?:)

    VálaszTörlés
  2. Hatalmas volt az biztos. Csak gondoltam ez ilyen zártkörű valami volt és nem írom ki de most már így is jó. Mindjárt beleírom a bejegyzésbe.

    VálaszTörlés