Az első igazán húzós helyzet ittlétem alatt, izzott a levegő, kemény támadások, nagy bocsánatkérések, tisztára, mint egy szappanoperában. Ráadásul németül.
Szerencsére nem hal éhen senki, ennyire azért nincs krízis, ellenben volt ma a koliban egy válság-gyűlés, konyha ügyben. Sajnos az elmúlt hetekben iszonyatosan mocskos lett a konyha, mert nem mindenki takarított fel maga után, aki pedig be volt osztva azon a héten konyha felelősnek, nem csinált semmit. Ennek az lett a vége, hogy csütörtökön a svájci srác 5 órás kemény munkával kitakarított mindent és nagyon elege lett az egészből és összehívta ezt a gyűlést.
Elég feszülten kezdődött, mert mindenki felhozta a saját sérelmeit, meg hogy a másik mikor nem takarított, de dortmundi indonéz jogász barátunk ékesszólásával elsimította az ellentéteket. Aztán mindenki előállt megváltó ötleteivel, amelyeknek mind ugyanaz volt a lényege: mindenki takarítson el maga után. És miután mindenki megdicsérte a másikat, hogy milyen jó ötletet mondott, megszületett a nagy elhatározás: mindenki fel fog maga után takarítani! Hát ez igazán nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek, így vidáman beszélgetve tért vissza mindenki a szobájába, és senkit nem zavart már, hogy tiszta hagymahéj a padló, hiszen ma egyrészt vasárnap van, akkor nem takarítunk, másrészt pedig úgyis mindenki fel fog maga után takarítani. Kíváncsi leszek... (Én az egészen megfigyelői státuszban vettem részt, hiszen, amint nagyon bölcsen megjegyezték az elején, én még új fiú vagyok, nem tudom hogy mennek itt a dolgok.)
Azért történt ma más is, voltunk gyönyörű kastélyparkban a Schloß Nymphenburg körül, egy kicsit le is égtem, de nagyon király volt, rengeteg orgona, rengeteg madár és igazi piknik hangulat. Képek pedig itten.
Gondolkoztam, legyen-e most is zene, végül arra jutottam, hogy már nagyon elkényeztettelek titeket, úgyhogy lesz. Méghozzá egy kis nyugtató krízis után, meg még illik is a kedves park hangulatához, és különben is ez szól az egyetemnél levő metrómegállóban, amíg az ember vár a metróra.
Milyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember a "jutubén"... a többit is érdemes szerintem megnézni: nyár, ősz, tél.
Szerencsére nem hal éhen senki, ennyire azért nincs krízis, ellenben volt ma a koliban egy válság-gyűlés, konyha ügyben. Sajnos az elmúlt hetekben iszonyatosan mocskos lett a konyha, mert nem mindenki takarított fel maga után, aki pedig be volt osztva azon a héten konyha felelősnek, nem csinált semmit. Ennek az lett a vége, hogy csütörtökön a svájci srác 5 órás kemény munkával kitakarított mindent és nagyon elege lett az egészből és összehívta ezt a gyűlést.
Elég feszülten kezdődött, mert mindenki felhozta a saját sérelmeit, meg hogy a másik mikor nem takarított, de dortmundi indonéz jogász barátunk ékesszólásával elsimította az ellentéteket. Aztán mindenki előállt megváltó ötleteivel, amelyeknek mind ugyanaz volt a lényege: mindenki takarítson el maga után. És miután mindenki megdicsérte a másikat, hogy milyen jó ötletet mondott, megszületett a nagy elhatározás: mindenki fel fog maga után takarítani! Hát ez igazán nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek, így vidáman beszélgetve tért vissza mindenki a szobájába, és senkit nem zavart már, hogy tiszta hagymahéj a padló, hiszen ma egyrészt vasárnap van, akkor nem takarítunk, másrészt pedig úgyis mindenki fel fog maga után takarítani. Kíváncsi leszek... (Én az egészen megfigyelői státuszban vettem részt, hiszen, amint nagyon bölcsen megjegyezték az elején, én még új fiú vagyok, nem tudom hogy mennek itt a dolgok.)
Azért történt ma más is, voltunk gyönyörű kastélyparkban a Schloß Nymphenburg körül, egy kicsit le is égtem, de nagyon király volt, rengeteg orgona, rengeteg madár és igazi piknik hangulat. Képek pedig itten.
Gondolkoztam, legyen-e most is zene, végül arra jutottam, hogy már nagyon elkényeztettelek titeket, úgyhogy lesz. Méghozzá egy kis nyugtató krízis után, meg még illik is a kedves park hangulatához, és különben is ez szól az egyetemnél levő metrómegállóban, amíg az ember vár a metróra.
Milyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember a "jutubén"... a többit is érdemes szerintem megnézni: nyár, ősz, tél.
Ez a park gyönyörű szép! Nálunk sajnos elvirágzott az orgona, hiába még csak ma van anyák napja. Doma, nagyon jól fotózol. :)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszenek a fotók. Tényleg csodaszép a park, érdemes lenne egyszer személyesen is megnézned...:) Egyébként attól féltem itt is el fog virágozni az orgona anyák napjára, de szerencsére nem tette, így mamám kapott e-mailben egy nagy adagot:)
VálaszTörlésHát a szappanoperahangulat tényleg adott lehetett, még a bejegyzés címébe is jutott belőle :D azt hittem elsőre hogy kigyulladt, vagy valami hasonló.
VálaszTörlésÉs hányan használjátok közösen a konyhát? És mekkora?
VálaszTörlés10-en használjuk közösen mert annyian vagyunk az emeleten. Van benne két tűzhely, mosogató, szekrények meg egy asztal 6 székkel. Nem hatalmas, nem is pici, de jó nagy mocskot lehet benne csinálni pár heti kemény munkával...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEgy kis jó hír a nagy dráma után:
VálaszTörléshttp://index.hu/tudomany/blog/2009/05/04/ujra_vannak_hiuzok_magyarorszagon/