Legelőször is, ahogyan megígértem, boldog névnapot Pominak, és íme a két választott szám, hallgassátok őket olvasás közben:
A héten kedden (aznap nem volt party, csak hétfőn, szerdán és csütörtökön) elvittek minket BMW gyárba. Előre kellett rá jelentkezni, mert korlátozott volt a létszám, és valamiféle véletlen folytán engem is beválasztottak (állítólag a jelentkezési sorrend döntött, de nem hiszem el, mert valamikor délután írták a mailt, én meg éjfélkor jelentkeztem...). Mondanom sem kell, mennyire örvendtem...
Az egész a BMW-Welt nevű, ultramodern épületben kezdődött, mely múzeum meg szalon meg mindenféle egyben. Természetesen rengeteg BMW autó (meg motorbicikli is, de azok engem nem annyira érdekelnek, inkább Gusztyónak valók) kiállítva, mindegyikhez oda lehet menni, nézegetni, csak sajnos beleülni nem. Viszont ki van állítva mindenféle önfényezés, hogy mennyire okos, ügyes és szép a BMW, hogy a csúcstechnológiát pakolja az autóiba, feltalálja a spanyolviaszt és hasonlók. Ebben az a jó, hogy itt viszont sok mindent lehet tapizni, van szimulátor is, meg ilyenek. De a lényeg nem itt volt, hanem a gyárban.
A vezetés unalmas filmnézéssel kezdődött, amiből megtudtuk, hogy a BMW repülőkkel kezdte az ipart, a II. világháború után meg motorokkal kezdte újra, most pedig a világon mindenhol van gyáruk (a BMW bicikliket pl. Magyarországon gyártják, de ez nem a filmben volt, hanem itt olvastam), stb. A vezető bácsi kismilliószor láthatta már, mert mielőtt még elkezdődött volna, kislisszolt a teremből, nehogy végig kelljen néznie. Utána meg úgy kellett érte menni, nem akart visszajönni hozzánk magától. Azért nagy nehezen kiosztotta a fülhallgatókat, hogy azokon halljuk az okosságait, amiket egy mikrofonba mond. Ez azért jó, mert nem kell körülötte tözsölögni, és a zajos gyárban fel tudjuk tekerni a hangerőt, hogy semmiről se maradjunk le. Sajnos fotózni nem lehetett, úgyhogy meg kell elégednetek a szóbeli beszámolóval.
A müncheni gyárban motorgyártás (nem motorkerékpár, hanem "hajtómű") és összeszerelés is van, a 3-as sorozatot rakják itt össze, de motort a többi sorozatnak is gyártanak. Napi 900 autót szerelnek össze és 1800 motort gyártanak le (bácsi szerint, a honlap 1200-at mond, valaki hazudik...), heti 5 napot termelnek, reggel 6-tól éjfélig. Két műszakban dolgoznak, mindenki 4 napot az 5-ből (gondolom nem jófejségből, hanem a válság miatt, bár ez is jobb, mintha kirúgnák őket).
A vezetés a folyamat legelején kezdődött, a karosszéria elemek méretre vágását mutatták meg először. Itt végtelen gép végtelen mennyiségű mindenféle fémet munkált meg, nagy volt a zaj, stb. Ezután egy sokkal izgalmasabb rész következett, ahol az elemekből fokozatosan összerakják a karosszériát. Ezt robotok csinálják, rengeteg robot kar táncol egymás körül, sose ütköznek össze, és mindig pontosan tudják, mit, mikor és hol kell csinálni, igazán látványos az egész, és csak egy-két felügyelő van hozzá. És már a '70-es évek óta robotokkal gyártanak... A robotok márkája egyébként Kuka, állítólag Augsburgban gyártják őket és nagyon menők, mi pedig nem árultuk el senkinek, mennyire menő a nevük magyarul...:)
Ezután az elkészült kasztnikat festik jó sok lépésben, mindenféle védő- meg ápoló- meg kopórétegeket festenek rájuk, majd persze megkapják végleges színüket is. Természetesen ezt is robotok csinálják, akik ki is tudják nyitni a kocsik ajtaját, hogy belülről is felvigyék a megfelelő rétegeket, majd szépen visszacsukják az ajtót. És nyilván tudják a különbséget kombi és szedán között, sose rontják el.
A festés után az üres külsők egy nagy raktárba kerülnek, ahonnan majd egyszer kiveszik őket, és innentől már a megrendelő kívánalmai szerint töltik meg tartalommal. Például motorral, amiből rengeteg féle választható, megmutatták a motorgyártó részleget is, de sajnos csak messziről, viszont tapizhattunk 3 db különböző elrendezésű 6 hengeres BMW motort. Nem mindennapi lehetőség...
Végül elérkeztünk a leglátványosabb és leginkább embereket foglalkoztató részhez, a tényleges összeszereléshez. Itt rakják össze teljesen a kocsikat, beléjük teszik a motort, hajtásláncot, futóművet, üléseket, kárpitot, műszerfalat, mindent. A végén pedig elviszik tesztelni a kész autókat. Na itt nagyon irigyeltük azokat a bácsikat és néniket, akik ha csak pár métert is, de egész nap vadiúj BMW-kkel furikáznak a gyártósor végétől a tesztpadig, ahol pedig tövig nyomhatják a gázt a bivalyerős kocsiknak.
Ha már a nénikről volt szó, érdemes megemlíteni, hogy a BMW foglalkoztatja a német autógyárak közül a legtöbb nőt, ha jól emlékszem 8%-a (vagy valami hasonló nagyságrend) a dolgozóknak nő, és gondolom a legtöbben inkább az irodákban csücsülnek. De ha 8%-kal az elsők, mennyien lehetnek a többieknél?
Körül és belül ennyi volt a BMW gyár, tényleg nagyon izgalmas és egyedi élmény, nagy kár, hogy nem szabad fényképezni (persze azért ők is érthetők, nehogy a csúnya Audisok mindent szépen lefotózzanak és lekoppintsanak - bár szerintem baromira nem szorul rá egyik nagy autógyár sem arra, hogy a másikról koppintson). Zárásként íme egy itt gyártott autó képe:
A héten kedden (aznap nem volt party, csak hétfőn, szerdán és csütörtökön) elvittek minket BMW gyárba. Előre kellett rá jelentkezni, mert korlátozott volt a létszám, és valamiféle véletlen folytán engem is beválasztottak (állítólag a jelentkezési sorrend döntött, de nem hiszem el, mert valamikor délután írták a mailt, én meg éjfélkor jelentkeztem...). Mondanom sem kell, mennyire örvendtem...
Az egész a BMW-Welt nevű, ultramodern épületben kezdődött, mely múzeum meg szalon meg mindenféle egyben. Természetesen rengeteg BMW autó (meg motorbicikli is, de azok engem nem annyira érdekelnek, inkább Gusztyónak valók) kiállítva, mindegyikhez oda lehet menni, nézegetni, csak sajnos beleülni nem. Viszont ki van állítva mindenféle önfényezés, hogy mennyire okos, ügyes és szép a BMW, hogy a csúcstechnológiát pakolja az autóiba, feltalálja a spanyolviaszt és hasonlók. Ebben az a jó, hogy itt viszont sok mindent lehet tapizni, van szimulátor is, meg ilyenek. De a lényeg nem itt volt, hanem a gyárban.
A vezetés unalmas filmnézéssel kezdődött, amiből megtudtuk, hogy a BMW repülőkkel kezdte az ipart, a II. világháború után meg motorokkal kezdte újra, most pedig a világon mindenhol van gyáruk (a BMW bicikliket pl. Magyarországon gyártják, de ez nem a filmben volt, hanem itt olvastam), stb. A vezető bácsi kismilliószor láthatta már, mert mielőtt még elkezdődött volna, kislisszolt a teremből, nehogy végig kelljen néznie. Utána meg úgy kellett érte menni, nem akart visszajönni hozzánk magától. Azért nagy nehezen kiosztotta a fülhallgatókat, hogy azokon halljuk az okosságait, amiket egy mikrofonba mond. Ez azért jó, mert nem kell körülötte tözsölögni, és a zajos gyárban fel tudjuk tekerni a hangerőt, hogy semmiről se maradjunk le. Sajnos fotózni nem lehetett, úgyhogy meg kell elégednetek a szóbeli beszámolóval.
A müncheni gyárban motorgyártás (nem motorkerékpár, hanem "hajtómű") és összeszerelés is van, a 3-as sorozatot rakják itt össze, de motort a többi sorozatnak is gyártanak. Napi 900 autót szerelnek össze és 1800 motort gyártanak le (bácsi szerint, a honlap 1200-at mond, valaki hazudik...), heti 5 napot termelnek, reggel 6-tól éjfélig. Két műszakban dolgoznak, mindenki 4 napot az 5-ből (gondolom nem jófejségből, hanem a válság miatt, bár ez is jobb, mintha kirúgnák őket).
A vezetés a folyamat legelején kezdődött, a karosszéria elemek méretre vágását mutatták meg először. Itt végtelen gép végtelen mennyiségű mindenféle fémet munkált meg, nagy volt a zaj, stb. Ezután egy sokkal izgalmasabb rész következett, ahol az elemekből fokozatosan összerakják a karosszériát. Ezt robotok csinálják, rengeteg robot kar táncol egymás körül, sose ütköznek össze, és mindig pontosan tudják, mit, mikor és hol kell csinálni, igazán látványos az egész, és csak egy-két felügyelő van hozzá. És már a '70-es évek óta robotokkal gyártanak... A robotok márkája egyébként Kuka, állítólag Augsburgban gyártják őket és nagyon menők, mi pedig nem árultuk el senkinek, mennyire menő a nevük magyarul...:)
Ezután az elkészült kasztnikat festik jó sok lépésben, mindenféle védő- meg ápoló- meg kopórétegeket festenek rájuk, majd persze megkapják végleges színüket is. Természetesen ezt is robotok csinálják, akik ki is tudják nyitni a kocsik ajtaját, hogy belülről is felvigyék a megfelelő rétegeket, majd szépen visszacsukják az ajtót. És nyilván tudják a különbséget kombi és szedán között, sose rontják el.
A festés után az üres külsők egy nagy raktárba kerülnek, ahonnan majd egyszer kiveszik őket, és innentől már a megrendelő kívánalmai szerint töltik meg tartalommal. Például motorral, amiből rengeteg féle választható, megmutatták a motorgyártó részleget is, de sajnos csak messziről, viszont tapizhattunk 3 db különböző elrendezésű 6 hengeres BMW motort. Nem mindennapi lehetőség...
Végül elérkeztünk a leglátványosabb és leginkább embereket foglalkoztató részhez, a tényleges összeszereléshez. Itt rakják össze teljesen a kocsikat, beléjük teszik a motort, hajtásláncot, futóművet, üléseket, kárpitot, műszerfalat, mindent. A végén pedig elviszik tesztelni a kész autókat. Na itt nagyon irigyeltük azokat a bácsikat és néniket, akik ha csak pár métert is, de egész nap vadiúj BMW-kkel furikáznak a gyártósor végétől a tesztpadig, ahol pedig tövig nyomhatják a gázt a bivalyerős kocsiknak.
Ha már a nénikről volt szó, érdemes megemlíteni, hogy a BMW foglalkoztatja a német autógyárak közül a legtöbb nőt, ha jól emlékszem 8%-a (vagy valami hasonló nagyságrend) a dolgozóknak nő, és gondolom a legtöbben inkább az irodákban csücsülnek. De ha 8%-kal az elsők, mennyien lehetnek a többieknél?
Körül és belül ennyi volt a BMW gyár, tényleg nagyon izgalmas és egyedi élmény, nagy kár, hogy nem szabad fényképezni (persze azért ők is érthetők, nehogy a csúnya Audisok mindent szépen lefotózzanak és lekoppintsanak - bár szerintem baromira nem szorul rá egyik nagy autógyár sem arra, hogy a másikról koppintson). Zárásként íme egy itt gyártott autó képe:
szetiszfeksön köszönöm a zenéket! :)
VálaszTörlésoszt letörted nekik a tükrüköt? (mármint a bmw-két) :)
Hűjj, ez aztán tényleg izgalmas lehetett!!
VálaszTörlésGondolom azért 4 napos a hét, mert ha 2 műszakban napi 18 órát tolnak, az már 4 nappal is minimum 36 óra. Plusz a beöltözés, biztonsági ellenőrzés satöbbi. Bár lehet hogy tévedek.
VálaszTörlésLátod Anti ez lehet, ebbe nem gondoltam bele, helyette inkább rögtön rosszindulatú voltam:) Egyébként arra nem kérdeztünk rá, hogy miért van így, mindenki örömködött, hogy milyen jó hely ez a BMW gyár, hogy csak 4 napot kell dolgozni. Gondoltam, azért egy BMW gyár nem jótékonysági intézmény, ezért lett ez a válságos félmondat. Belátom, a kontextus hiányzott.
VálaszTörlés