Ismerkedés a várossal

Gyönyörű idő van, így gyalog kezdtem neki a város megismerésének. Az óváros egy hatalmas bevásárlónegyed, bolt bolt hátán és ennek megfelelően rengeteg ember. Maguk az épületek szépek csak néha már ki se látszanak az üzletek mögül. Az emberkék meg kisebb-nagyobb csoportokban róják a sétálóutcákat, hangosan beszélgetnek és rengeteg zsákmány van a kezükben. Összességében élettel teli, lüktető hely, szeretem, ha egy város él.

Ami a belvárosnál nekem sokkal jobban tetszik, az a végtelen mennyiségű park. Már írtam, hogy a koli az Olimpiai Park szélén van, egyszer el is mentünk Marcóval, a dortmundi sráccal kosarazni oda. A park csurig volt emberekkel, kocognak, bringáznak, napoznak, fociznak meg még sok mindent csinálnak, élvezik a nyarat. Gondoltam, milyen jó a város közepén egy ilyen nagy park. De két nap alatt felfedeztem még néhány hatalmas parkot. Az egyik az egyetemtől (legalábbis a főépülettől, mert az LMU mindenhol ott van Münchenben) két percre van, ő az Angolpark (Englischer Garten). Olyan, mint Budapesten a Margit-sziget, csak nagyobb. Meglepő volt, hogy ma, hétfőn délelőtt/kora délután annyian voltak, mint nálunk szoktak lenni hétvégén a fent említett szigeten. Ha ez a park nem elég, van még a Schloß Nymphenburg körüli, amit nem tudtam bejárni még, térkép alapján ez is kb. akkora lehet, mint a másik kettő. Egy szó, mint száz, München a parkok városa.
Ha már parkok, voltam állatkertben (képek), ez is egy parkban, az Isar egyik szigetén van. Igazából a "hagyományos" állatkerti állatok vannak benne, tehát ebből a szempontból nem izgalmas. Viszont fotóztam hiúzt, evés közben is. Azt hiszem, élő hiúzt most láttam először. A nagy attrakció pedig a tigrisek etetése volt, iszonyat tömeg tolongott, hogy láthassa a nagy ragadozót "munka" közben. Ebből az lett, hogy kényelmesen leheveredett az állatka, és megvárta, hogy a gondozó az orra elé tegye a kibelezett nyuszikat, majd komótosan belakmározott, így a nagy attrakcióból nem sült ki sok minden.
Vasárnap két misére is mentem, először németre, aztán magyarra, érdekelt, milyen itt a virágvasárnap. Hát, a krisztinaihoz képest semmi nem volt. A körmenetet egyik helyen se vitték túlzásba, inkább kórusművekkel emelték az ünnep fényét. A németek Bach korálokat énekeltek nagyon szépen, szinte profin. A magyarok kevesebben is vannak, kisebb is a templom, a magyar népénekeket nem Bach írta, a kórus pedig énektudásbeli hiányosságait hatalmas lelkesedésével pótolta. Összeségében örülök, hogy mindkét helyen ott lehettem, ritkán adatik meg az ilyen. A misék után bevettem magam a Deutsches Museumba, amiben annyi rengeteg minden van, hogy képtelenség felsorolni. A bányászat és a hajók átfutása után belefeledkezdtem a repülőkbe, így kb. az egész délutánomat köztük töltöttem, sajnos a többi részre nem igazán maradt időm. És kiderült, hogy a múzeumnak van még egy külön közlekedéssel, meg még egy külön repüléssel foglalkozó kiállító helye is máshol a városban. Na, azok az én helyeim...
És íme a képek: klikk