Ezen a héten sikerült az egyetem néhány újabb épületét megismerni. Sajnos ezek már nem múzeumok, de azért így is van bennük izgalom elég.
Hétfőn a városon kívülre délnyugatra kellett mennem, hogy egy újabb tárgy első óráján vegyek részt. Ezen a részen több tömbje is van az egyetemnek: a klinika, a gyógyszerészeti kar és a biológiai kar, azaz a Biozentrum. Ezek vadiúj, óriási komplexumok, amelyeket az egyetem azzal a nem titkolt szándékkal épített, hogy Európa vezető kutatóegyeteme legyen (ehhez a projekthez van egy még nagyobb tömb északon is, de ott nincs órám). A Biozentrum ráadásul annyira új, hogy a Google Mapsen még csak épül.
Na, hétfőn ide kellett kijutnom, biciklivel (ez is jó lassan ment, de erről a bringás bejegyzésben bővebben), mert akkor még szép idő volt (azóta ma estére megint az lett). A bökkenő csak az, hogy ezek az épületek már nem a városban vannak, így nem nagyon van róluk térkép (a Google Mapsen meg még csak épül...). Annyi volt az össz tudásom, hogy az órám a B épület 19-es termében lesz, de azt nem mondták meg, hogy a három tömb közül melyikben. A klinikára nem mertem bemenni, az mégiscsak egy kórház, így elkezdtem bóklászni az egyik hatalmas tömbben. Itt elég gyorsan megtaláltam a B épületet, csak épp 19-es terme nem volt. Volt tizensokas meg 20-as is, de a 19-es sehogyse akart meglenni, és az egész épületben sehol senki. Nagy elkeseredésemben elmentem ebédelni, ahol kiderült, itt is ugyanazt a kaját adják, mint a központi menzán, ahol szoktunk enni (ő majd kap egy külön bejegyzést, csak még fotóanyagot kell gyűjtenem hozzá).
Mielőtt hazaindultam, gondoltam, bringázok még egy kicsit, erre ez a látvány fogadott:
Szóval, nagy nehezen megtaláltam a másik épülettömböt (a Biozentrumot), aminek szintén van B épülete, és csodák csodájára 19-es terme is, ahol persze már zajlott az órám, sőt kb. vége is lett. Viszont a proffal tudtam beszélni laborgyakorlat ügyben, úgy néz ki, hétfőtől már kezdődik is valami, remélem jó lesz. (Még pár kép az épületről, meg a környékéről itten)A bácsi, aki a bejegyzés elején fekszik, a fenti épület bejárata mellett van egy vitrinben, és a biológiai karra akar gondolom valahogy utalni (ha a tükröződés miatt nem látszódna, a földön fekvő öltönyös bácsi egy szitakötő-féleséget tart a kezén, és úgy tűnik, nagyon tetszik neki). Errefelé amúgy is szeretik a modern művészetet, mert az épületek előtti téren ez a szépség lakik:
A másik, a héten megismert új épület (közben megint elszállt erre egy helikopter) a város másik végén, de még a városban van, a Max-Planck-Institut Pszichológiai részlege (itt egyébként mindenre van külön Max-Planck-Institut, a Biozentrum mellett is van egy). Ez alapvetően nem extra épület, viszont nem lehet belejutni, olyan biztonságos a beléptető rendszere, hogy egyáltalán nem is működik, így valakinek mindig le kell jönnie kinyitni az ajtót. Ezt egyébként nem magunktól találtuk ki (mi azt hittük, szimplán csak bénák vagyunk és egy kedves PhD-hallgató megszánt, amikor beengedett), hanem az angol nyelvű szeminárium után mondta Lali. Lali egy PhD-hallgató, aki a szemináriumot tartók egyike, magyar srác, és 1986 óta Münchenben él. Amikor kiderült, hogy Peti meg én magyarok vagyunk, első kérdése az volt, hogy "és tudtok is magyarul?" Mondtuk, ááá, alig...
Na, jó hosszú lettem itt éjjel közepére, de jön mindjárt a biciklis bejegyzés folytatása képekkel, meg ide a végére ismét muzsika, hogy ne unatkozzatok (ha már Biozentrumról volt szó, mi más is lehetne, mint...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése