Péntek este a magyar Erasmusos arcokkal úgy döntöttünk, hogy kinézünk az épp most zajló Frühlingsfestre, ami hasonlít a sokkal híresebb Oktoberfestre, kb. a kistestvére neki.
Kiérkezve nem látszott, hogy ez egy kistestvér, rengeteg ember a különböző játékok (körhinta, dodzsem, célbalövés, óriáskerék, stb.) között, mindenki sört iszik és nagyon jól érzi magát. Hamar ránk is átragadt a fesztiváli hangulat, de azért nem mind vetemedtünk arra, hogy az alábbi videón látható izére felüljünk.
Persze a lényeg nem itt, hanem a nagy (mit nagy, hatalmas, a dzsemen ist-seknek: ist étterem méretű) sörsátrakban van: végtelen ember és végtelen sör. Peti szavaival élve, itt új értelmet nyer a sörpad szó. A felszolgálók hihetetlen erőről és ügyességről tanúságot téve cikáznak egyszerre öt-tíz egyliteres korsóval a sörpadok között, amelyekre felállva tombol a tömeg a német és nemzetközi slágerekből álló muzsikára.
Mi sem maradhattunk ki a jóból, így nagy nehezen szereztünk helyet az asztaloknál (köszi, Melinda!), kedves néni hozott rengeteg sört és kezdődhetett a móka-kacagás. Hamar mi is az asztal tetején találtuk magunkat, ahol főleg a nemzetközi slágerek fogtak meg minket (ezeket legalább ismertük, a német pop gyöngyszemei közül csak a 99 lufiról szólóhoz volt már korábban is szerencsénk). Egy rossz volt az egészben: hogy 11-kor vége volt a zenének, mert fél 12-kor takarodó. (Na jó, volt még egy rossz, az ár...) De még mielőtt takarodtunk volna, Petivel muszáj volt kipróbálnunk a fél méteres Wurstot kifliszerűségben, mustárral, mely méltó megkoronázása volt az estének.
Legalábbis ennek a részének, mert utána átvonultunk a nagy közös Erasmus Opening Partyra. Itt is rengeteg arc, csak itt igen-igen szűk helyen, iszonyat hangos zenével. Szerencsére a sör hideg volt, de más pozitívumot nehéz elmondani róla, annyira zsúfolt volt az egész, a nagy hangzavar miatt pedig új emberkéket megismerni viszonylag nehézkes volt, még a saját szavamat se hallottam.
Végül valamikor hajnalban keveredtem haza, a helyi BKV éjszakai járatait kihasználva. Most utaztam először éjszakai villamoson, ami természetesen nem különbözik a nappalitól, csak fura volt, hogy itt éjszaka is a villamost járatják.
Csinákoltam néhány képet is, itten megnézhetőek. (Sajnos csak a telefonom volt nálam, így azzal készültek, a videókhoz hasonlóan. Mire nem jó egy kamerás telefon...) Még néhány kép itt.
A végére egy videó Jannak, most nem hívtam fel az éjjel közepén, hogy ezt meghallgathassa, ezért íme:
Aki pedig nem ismerte fel, vagy jobban szereti az eredetit, annak ideteszem azt is:
Kiérkezve nem látszott, hogy ez egy kistestvér, rengeteg ember a különböző játékok (körhinta, dodzsem, célbalövés, óriáskerék, stb.) között, mindenki sört iszik és nagyon jól érzi magát. Hamar ránk is átragadt a fesztiváli hangulat, de azért nem mind vetemedtünk arra, hogy az alábbi videón látható izére felüljünk.
Persze a lényeg nem itt, hanem a nagy (mit nagy, hatalmas, a dzsemen ist-seknek: ist étterem méretű) sörsátrakban van: végtelen ember és végtelen sör. Peti szavaival élve, itt új értelmet nyer a sörpad szó. A felszolgálók hihetetlen erőről és ügyességről tanúságot téve cikáznak egyszerre öt-tíz egyliteres korsóval a sörpadok között, amelyekre felállva tombol a tömeg a német és nemzetközi slágerekből álló muzsikára.
Mi sem maradhattunk ki a jóból, így nagy nehezen szereztünk helyet az asztaloknál (köszi, Melinda!), kedves néni hozott rengeteg sört és kezdődhetett a móka-kacagás. Hamar mi is az asztal tetején találtuk magunkat, ahol főleg a nemzetközi slágerek fogtak meg minket (ezeket legalább ismertük, a német pop gyöngyszemei közül csak a 99 lufiról szólóhoz volt már korábban is szerencsénk). Egy rossz volt az egészben: hogy 11-kor vége volt a zenének, mert fél 12-kor takarodó. (Na jó, volt még egy rossz, az ár...) De még mielőtt takarodtunk volna, Petivel muszáj volt kipróbálnunk a fél méteres Wurstot kifliszerűségben, mustárral, mely méltó megkoronázása volt az estének.
Legalábbis ennek a részének, mert utána átvonultunk a nagy közös Erasmus Opening Partyra. Itt is rengeteg arc, csak itt igen-igen szűk helyen, iszonyat hangos zenével. Szerencsére a sör hideg volt, de más pozitívumot nehéz elmondani róla, annyira zsúfolt volt az egész, a nagy hangzavar miatt pedig új emberkéket megismerni viszonylag nehézkes volt, még a saját szavamat se hallottam.
Végül valamikor hajnalban keveredtem haza, a helyi BKV éjszakai járatait kihasználva. Most utaztam először éjszakai villamoson, ami természetesen nem különbözik a nappalitól, csak fura volt, hogy itt éjszaka is a villamost járatják.
Csinákoltam néhány képet is, itten megnézhetőek. (Sajnos csak a telefonom volt nálam, így azzal készültek, a videókhoz hasonlóan. Mire nem jó egy kamerás telefon...) Még néhány kép itt.
A végére egy videó Jannak, most nem hívtam fel az éjjel közepén, hogy ezt meghallgathassa, ezért íme:
Aki pedig nem ismerte fel, vagy jobban szereti az eredetit, annak ideteszem azt is:
Köszi Domi!!! Egészen meg vagyok hatva, hogy megjelent a nevem a neten.:):)
VálaszTörlés