Bicikli II.

Úgy látszik, a mai nap a folytatások napja, ugyanis az egyetemi épületek után a bringám is kap egy folytatást.
Miután heves reklamációkat kaptam, hogy mikor kerül fel kép a biciklimről, hát íme:
Nagyon menő bringa, van rajta minden: első-hátsó fék (igen, ez itt menő), váltó (csak hátul), lámpa (elöl-hátul), sárvédő, csomagtartó, sőt még csengő is. Meg van még egy olyanja is amiről még nem tudtam eldönteni, hogy bug-e vagy fícsör: amikor a kerék gurul, akkor a pedál is forog. Ennek két következménye van, egyrészt lehet tolatni is a bringával (bár még sose akartam ilyet), másrészt viszont, ha nem tekerek, nem lehet a lábam a pedálon, különben leesik a lánc. Így nagyon viccesen nézek ki, minden piros lámpához messze előrenyújtott lábakkal gurulok be.
Jaj, majdnem kifelejtettem, a legmenőbb az egész biciklin a lakat.
Az egész egy kis pöcök, amit a küllők közé kell csúsztatni, hogy ne lehessen a hátsó kereket gurítani. Kicsit féltem tőle, elég gyerekesnek tűnik, de itt ennyi is elég. Azok a gyerkőcök, akiknek sokkal drágább biciklije és lakatja van (gyakorlatilag a lakat drágább az én biciklimnél), ők is csak a kerékre biggyesztik a lakatot, semmi otthon megismert kerék-váz-szilárd tárgy hármas rögzítés. Azért majd amikor elviszem a szerelő gyerekhez (aki szintén magyar, és véletlenül találtunk rá) a biciklit, hogy a fent említett bugot (fícsört?) megpróbálja megjavítani, beszerzek egy rendes lakatot is.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem be ezt ide (pedig az enyém tényleg nem teszkós):

Egyetem vs. múzeum II.

Ezen a héten sikerült az egyetem néhány újabb épületét megismerni. Sajnos ezek már nem múzeumok, de azért így is van bennük izgalom elég.
Hétfőn a városon kívülre délnyugatra kellett mennem, hogy egy újabb tárgy első óráján vegyek részt. Ezen a részen több tömbje is van az egyetemnek: a klinika, a gyógyszerészeti kar és a biológiai kar, azaz a Biozentrum. Ezek vadiúj, óriási komplexumok, amelyeket az egyetem azzal a nem titkolt szándékkal épített, hogy Európa vezető kutatóegyeteme legyen (ehhez a projekthez van egy még nagyobb tömb északon is, de ott nincs órám). A Biozentrum ráadásul annyira új, hogy a Google Mapsen még csak épül.
Na, hétfőn ide kellett kijutnom, biciklivel (ez is jó lassan ment, de erről a bringás bejegyzésben bővebben), mert akkor még szép idő volt (azóta ma estére megint az lett). A bökkenő csak az, hogy ezek az épületek már nem a városban vannak, így nem nagyon van róluk térkép (a Google Mapsen meg még csak épül...). Annyi volt az össz tudásom, hogy az órám a B épület 19-es termében lesz, de azt nem mondták meg, hogy a három tömb közül melyikben. A klinikára nem mertem bemenni, az mégiscsak egy kórház, így elkezdtem bóklászni az egyik hatalmas tömbben. Itt elég gyorsan megtaláltam a B épületet, csak épp 19-es terme nem volt. Volt tizensokas meg 20-as is, de a 19-es sehogyse akart meglenni, és az egész épületben sehol senki. Nagy elkeseredésemben elmentem ebédelni, ahol kiderült, itt is ugyanazt a kaját adják, mint a központi menzán, ahol szoktunk enni (ő majd kap egy külön bejegyzést, csak még fotóanyagot kell gyűjtenem hozzá).
Mielőtt hazaindultam, gondoltam, bringázok még egy kicsit, erre ez a látvány fogadott:
Szóval, nagy nehezen megtaláltam a másik épülettömböt (a Biozentrumot), aminek szintén van B épülete, és csodák csodájára 19-es terme is, ahol persze már zajlott az órám, sőt kb. vége is lett. Viszont a proffal tudtam beszélni laborgyakorlat ügyben, úgy néz ki, hétfőtől már kezdődik is valami, remélem jó lesz. (Még pár kép az épületről, meg a környékéről itten)
A bácsi, aki a bejegyzés elején fekszik, a fenti épület bejárata mellett van egy vitrinben, és a biológiai karra akar gondolom valahogy utalni (ha a tükröződés miatt nem látszódna, a földön fekvő öltönyös bácsi egy szitakötő-féleséget tart a kezén, és úgy tűnik, nagyon tetszik neki). Errefelé amúgy is szeretik a modern művészetet, mert az épületek előtti téren ez a szépség lakik:

A másik, a héten megismert új épület (közben megint elszállt erre egy helikopter) a város másik végén, de még a városban van, a Max-Planck-Institut Pszichológiai részlege (itt egyébként mindenre van külön Max-Planck-Institut, a Biozentrum mellett is van egy). Ez alapvetően nem extra épület, viszont nem lehet belejutni, olyan biztonságos a beléptető rendszere, hogy egyáltalán nem is működik, így valakinek mindig le kell jönnie kinyitni az ajtót. Ezt egyébként nem magunktól találtuk ki (mi azt hittük, szimplán csak bénák vagyunk és egy kedves PhD-hallgató megszánt, amikor beengedett), hanem az angol nyelvű szeminárium után mondta Lali. Lali egy PhD-hallgató, aki a szemináriumot tartók egyike, magyar srác, és 1986 óta Münchenben él. Amikor kiderült, hogy Peti meg én magyarok vagyunk, első kérdése az volt, hogy "és tudtok is magyarul?" Mondtuk, ááá, alig...
Na, jó hosszú lettem itt éjjel közepére, de jön mindjárt a biciklis bejegyzés folytatása képekkel, meg ide a végére ismét muzsika, hogy ne unatkozzatok (ha már Biozentrumról volt szó, mi más is lehetne, mint...).

Bicikli

Tegnap megígértem, hogy kap a biciklim egy saját bejegyzést, ha meglesz. Hát, büszkén jelentem, hogy megvan.
Hárman kimentünk ma München legnagyobb szabadtéri bolhapiacára (Flohmarkt), hogy bringát szerezzünk. Tényleg hatalmas a piac, az előző müncheni reptér területét használják most erre. Volt rengeteg bicikli is, meg minden más is, a legkülönbözőbb minőségben és árakon. Jó sokat válogattunk, végül zárás előtt nem sokkal mindketten (a harmadik lány nem akart biciklit, neki már volt, csak elkísért) szereztünk egyet-egyet, a zárásra való tekintettel 10 illetve 15 euróval olcsóbban. Frissen szerzett zsákmányunkkal rögtön haza is tekertünk, közben készült jó néhány kép is a gyönyörű időben.
Út közben persze előjönnek a rejtett hibák, az én bringámon kell egy picit szerelni, de remélem nem lesz vészes. Képet sajnos nem csináltam még róla, majd igyekszem pótolni.
Nagyon belejöttem a zenebonába, úgyhogy ide is beteszek egyet, méghozzá bringásat (nem, nem a Queen népszerű darabját):

Frühlingsfest

Péntek este a magyar Erasmusos arcokkal úgy döntöttünk, hogy kinézünk az épp most zajló Frühlingsfestre, ami hasonlít a sokkal híresebb Oktoberfestre, kb. a kistestvére neki.
Kiérkezve nem látszott, hogy ez egy kistestvér, rengeteg ember a különböző játékok (körhinta, dodzsem, célbalövés, óriáskerék, stb.) között, mindenki sört iszik és nagyon jól érzi magát. Hamar ránk is átragadt a fesztiváli hangulat, de azért nem mind vetemedtünk arra, hogy az alábbi videón látható izére felüljünk.

Persze a lényeg nem itt, hanem a nagy (mit nagy, hatalmas, a dzsemen ist-seknek: ist étterem méretű) sörsátrakban van: végtelen ember és végtelen sör. Peti szavaival élve, itt új értelmet nyer a sörpad szó. A felszolgálók hihetetlen erőről és ügyességről tanúságot téve cikáznak egyszerre öt-tíz egyliteres korsóval a sörpadok között, amelyekre felállva tombol a tömeg a német és nemzetközi slágerekből álló muzsikára.
Mi sem maradhattunk ki a jóból, így nagy nehezen szereztünk helyet az asztaloknál (köszi, Melinda!), kedves néni hozott rengeteg sört és kezdődhetett a móka-kacagás. Hamar mi is az asztal tetején találtuk magunkat, ahol főleg a nemzetközi slágerek fogtak meg minket (ezeket legalább ismertük, a német pop gyöngyszemei közül csak a 99 lufiról szólóhoz volt már korábban is szerencsénk). Egy rossz volt az egészben: hogy 11-kor vége volt a zenének, mert fél 12-kor takarodó. (Na jó, volt még egy rossz, az ár...) De még mielőtt takarodtunk volna, Petivel muszáj volt kipróbálnunk a fél méteres Wurstot kifliszerűségben, mustárral, mely méltó megkoronázása volt az estének.
Legalábbis ennek a részének, mert utána átvonultunk a nagy közös Erasmus Opening Partyra. Itt is rengeteg arc, csak itt igen-igen szűk helyen, iszonyat hangos zenével. Szerencsére a sör hideg volt, de más pozitívumot nehéz elmondani róla, annyira zsúfolt volt az egész, a nagy hangzavar miatt pedig új emberkéket megismerni viszonylag nehézkes volt, még a saját szavamat se hallottam.
Végül valamikor hajnalban keveredtem haza, a helyi BKV éjszakai járatait kihasználva. Most utaztam először éjszakai villamoson, ami természetesen nem különbözik a nappalitól, csak fura volt, hogy itt éjszaka is a villamost járatják.
Csinákoltam néhány képet is, itten megnézhetőek. (Sajnos csak a telefonom volt nálam, így azzal készültek, a videókhoz hasonlóan. Mire nem jó egy kamerás telefon...) Még néhány kép itt.
A végére egy videó Jannak, most nem hívtam fel az éjjel közepén, hogy ezt meghallgathassa, ezért íme:

Aki pedig nem ismerte fel, vagy jobban szereti az eredetit, annak ideteszem azt is:

Helikopterek

Eddig bírtam, most már ki kell írni magamból.
Elképesztő, amióta itt vagyok (na jó, az nem olyan sok, de már húsvét előtt is voltam itt), állandóan "üldöznek" a helikopterek. Persze nem fejmagasságban, de naponta több zúz el fölöttem, akárhol vagyok a városban. A kolinál meg rendszeresek, úgy látszik, itt valami légi folyosó van. Most is jött egy, ez váltotta ki belőlem az írást. Persze lehet, hogy otthon is ennyi röpködött körülettem, de akkor valahogy nem tűnt fel. Képet sajnos nem tudtam róluk csinálni, mert ahhoz messze vannak, csak a hangjuk nagy.
Ja, igen, hogy valami értelmes információ is legyen itt, próbálkozom bringát szerezni már napok óra, ma már voltak biztató jelek is, de még nincs biciklim, majd kap egy külön irományt, ha lesz. Weiterführende bioinfo órán meg kiderült, hogy semmi értelme nem volt elolvasni a házit, mert az óra elején pont azt mesélte el a bá, akiről viszont nem derült ki, hogy motorral vagy kabrió BMW-vel jár-e. Talán majd hétfőn.
Hogy ne csak szöveg legyen, íme egy helikopter, amit még a Deutsches Museumban láttam:

Egyetem vs. múzeum

Tegnap elkezdődött az egyetem, két nap alatt volt két óra, bár jövő héttől keddenként lesz még egy. A tanárok rendesek, egész sokat értek, ilyesmik, ami az igazán extra, hogy mindkét nap egy-egy múzeumban volt az óra.
Amikor megnéztem a hétfői óra helyszínét a térképen (tutira mentem), az volt odaírva, hogy Paleontológiai Múzeum (pontosabban ugyanez németül). Gondoltam semmi gond, biztos mellette van az egyetem. Egy fenét. Benne van. Amikor reggel beléptem az épületbe, rögtön egy kedves őselefánt-csontváz fogadott (ld. fent), aztán jött még néhány csontváz: őskrokodil, dínó meg repülő dínó is (ha jól emlékszem a dínók nem repültek, csak valami más típusú ősgyíkok, de ez most annyira nem lényeg, nekem ők akkor is repülő dínók). Aztán két ősember koponya meg combcsont között megtaláltam a tantermet is, ahol 8 előtt nem sokkal senki nem volt, bár az óra 8-kor kezdődött a net szerint. Gondoltam, ennyit a német pontosságról, közben befutott Peti is és negyed 9 körül a prof is. A gyerekek meg hirtelen, fél 9 előtt valamivel, tömegesen zuhantak be a terembe, így félkor már kezdődhetett is az óra (mint később kiderült, a másik netes oldal szerint félkor kezdődik az óra). Tökjó volt az előadás, nem is tudom, hogy a múzeum vagy az óra fogott meg jobban, mindenesetre képeket csak a múzeumról csináltam.
A mai helyszínt tegnap előre felmértem, gondoltam nem érhet meglepetés, nagy, modern épület LMU felirattal és rengeteg gyerekkel, mondtam, ez most már végre egy rendes egyetemi épület. Erre ma reggel mi fogad? Egy nagy halom mindenféle ásvány tárlókban meg azok nélkül, sok okos magyarázat hozzájuk. Hát ilyen nincs. Úgy látszik, az egyetem mániája, hogy csak múzeumokban bír tantermeket szerezni. Ezek tényleg rendes tantermek, csináltam fotót is (csak sajnos kicsit életlen lett). (Az óra nyilván megint nem egészkor, hanem később kezdődött, de ezen lassan már nem lepődünk meg.)
Egyelőre tetszik ez az egyetem-múzeum kombó, kíváncsi vagyok a többi óra milyen vicces helyeken lesz megtartva...

Re

Visszatértem Münchenbe holnap kezdődik az egyetem...

Hazamentem...

...majd jövök vissza húsvét után.

Ismerkedés a várossal

Gyönyörű idő van, így gyalog kezdtem neki a város megismerésének. Az óváros egy hatalmas bevásárlónegyed, bolt bolt hátán és ennek megfelelően rengeteg ember. Maguk az épületek szépek csak néha már ki se látszanak az üzletek mögül. Az emberkék meg kisebb-nagyobb csoportokban róják a sétálóutcákat, hangosan beszélgetnek és rengeteg zsákmány van a kezükben. Összességében élettel teli, lüktető hely, szeretem, ha egy város él.

Ami a belvárosnál nekem sokkal jobban tetszik, az a végtelen mennyiségű park. Már írtam, hogy a koli az Olimpiai Park szélén van, egyszer el is mentünk Marcóval, a dortmundi sráccal kosarazni oda. A park csurig volt emberekkel, kocognak, bringáznak, napoznak, fociznak meg még sok mindent csinálnak, élvezik a nyarat. Gondoltam, milyen jó a város közepén egy ilyen nagy park. De két nap alatt felfedeztem még néhány hatalmas parkot. Az egyik az egyetemtől (legalábbis a főépülettől, mert az LMU mindenhol ott van Münchenben) két percre van, ő az Angolpark (Englischer Garten). Olyan, mint Budapesten a Margit-sziget, csak nagyobb. Meglepő volt, hogy ma, hétfőn délelőtt/kora délután annyian voltak, mint nálunk szoktak lenni hétvégén a fent említett szigeten. Ha ez a park nem elég, van még a Schloß Nymphenburg körüli, amit nem tudtam bejárni még, térkép alapján ez is kb. akkora lehet, mint a másik kettő. Egy szó, mint száz, München a parkok városa.
Ha már parkok, voltam állatkertben (képek), ez is egy parkban, az Isar egyik szigetén van. Igazából a "hagyományos" állatkerti állatok vannak benne, tehát ebből a szempontból nem izgalmas. Viszont fotóztam hiúzt, evés közben is. Azt hiszem, élő hiúzt most láttam először. A nagy attrakció pedig a tigrisek etetése volt, iszonyat tömeg tolongott, hogy láthassa a nagy ragadozót "munka" közben. Ebből az lett, hogy kényelmesen leheveredett az állatka, és megvárta, hogy a gondozó az orra elé tegye a kibelezett nyuszikat, majd komótosan belakmározott, így a nagy attrakcióból nem sült ki sok minden.
Vasárnap két misére is mentem, először németre, aztán magyarra, érdekelt, milyen itt a virágvasárnap. Hát, a krisztinaihoz képest semmi nem volt. A körmenetet egyik helyen se vitték túlzásba, inkább kórusművekkel emelték az ünnep fényét. A németek Bach korálokat énekeltek nagyon szépen, szinte profin. A magyarok kevesebben is vannak, kisebb is a templom, a magyar népénekeket nem Bach írta, a kórus pedig énektudásbeli hiányosságait hatalmas lelkesedésével pótolta. Összeségében örülök, hogy mindkét helyen ott lehettem, ritkán adatik meg az ilyen. A misék után bevettem magam a Deutsches Museumba, amiben annyi rengeteg minden van, hogy képtelenség felsorolni. A bányászat és a hajók átfutása után belefeledkezdtem a repülőkbe, így kb. az egész délutánomat köztük töltöttem, sajnos a többi részre nem igazán maradt időm. És kiderült, hogy a múzeumnak van még egy külön közlekedéssel, meg még egy külön repüléssel foglalkozó kiállító helye is máshol a városban. Na, azok az én helyeim...
És íme a képek: klikk

Lett netem

Azért ma kezdődött a blog mert most szereztem netet, kicsit kalandosan. Elméletileg minden szobában fel van írva az IP-cím amit használni kell de az enyémet elvesztette az előző lakó. Két rendszergazda is van de hát hétvégén elérni őket lehetetlen így maradt a mobilon talált WLAN egész hétvégére. Végül hosszas nyomozás után a szomszéd srác IP-címéből találtam ki a sajátomat legalábbis ez most működik. Egyelőre.

Megérkeztem Münchenbe

Meg be is költöztem meg az egyetemen is voltam. A koli szép helyen, az Olimpiai Park szélén van. A szobám ablakából a müncheni Notre Dame tornya, a folyosó végén lévő WC ablakából pedig az Olimpiai Stadion látszik. Szóval tényleg jó hely.